Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Adattár - Népmesék

Szent Péter egyre döfölte ötét, hogy: „Az örök üdvösséget kérd, az örök üdvösséget!" - Hát van a ház előtt egy pad, de arra sose nem ülhetek le mer mindég tele van népekkel, és azok elfoglalják azt a padot. Akik arra ráülnek, ragadjanak le! - No, jól van, legyen meg az is! Hát mi lesz a harmadik kívánságod? Szénit Péter má nagyon ideges vót. Mindég ezt súgta neki: „Az örök üdvösséget kérd, az örök üdvösséget!" De ő nem! Aszonta: - Én szeretek kártyáznyi, és azt szeretném, ha mindég én nyernék! - Jó van, legyen meg! Szípen elköszöntek, elmentek. Szípen éldegétt, mindég ő nyert, jó sokat nyert mindég, dehát ő aztat elosztotta a szegényeknek, ő aztat nem tartotta meg. No, eccer aztán elgyütt érte a Halál. Beköszönt: - No, jó napot, szegíny ács! Gyere, elgyütt a halálod órája, elviszlek! - No, jó van - azt mondja -, eredj, szaki j j lőtt almát, egyél - mer nagyon szép piros almák vótak -, majd sok dolgom van még elintéznyi való, szakíjjál róla! Szakított, hát felakadt orron fogva a fára. - Jaj! - ordított a Halál. - Mit kiabálsz sárga lábú komám? - Hát szabadíts le a fáró, mer felakadtam! - Hát, hogyha még tíz évet hagysz élni... - Jó van, de eresszé má el, mer nagyon fáj az orrom! Hát eleresztette őtet, osztán elment. Tíz év múlva akkor megint megjelent. - No, szegény ács, elgyüttem érted. Most má nem szóhatsz semmit, most má gyere! - No, jó van, nagyon sok elintéznyivalóm van, mer hát tudod, hogy sok gyerekem van énnekem. Ülj le oda a padra, a ház elé, majd addig elintézem a dolgomat! Leüt, nem bírt fölkelnyi. Má jó ideje űt ott. - Má gyerünk, mennünk köll má, má régen itt vagyok! - Jó van, mingyá megyek! Má ideges vót a Halál, föl akart kelnyi a padró, de nem bírt, le vót ragadva. - Eresszé el, eresszé el! - Hát, hogyha még öt évet hagysz ényi! Akkor eleresztlek! No, eleresztette a Halált, el is ment nagy búslakodva. Eccer osztán öt év múlva megin elgyütt. - No, má elkészűté mindenvei, megelégölted az életet? - Má elég vót belüle! - Hát akkor gyere! Akkor felvette a Halál az ácsot a hátára, cipelte a mennyország kapujáho. Mikor odaértek, Szent Péter kinézett, kikiabált: - Ki van ott kint? - Én vagyok a szegény ácsval, eressz be! - Ó - azt mondja -, ezt nem ereszthetem be, mer ez kártyás vót egész életibe. Hát má meg vót izzadgálva a Halál, vitte a pokolba. Elvitte a pokolba, bekiabált: - Hozok egy nagy kártyást! 206