Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében

Liszka József A kurtaszoknyás tiatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében „Minden néprajzi kutatás egyik fő célja, hogy a különböző szellemi és tárgyi műveltségi javakat hozzáköthesse valamely etnikumhoz, azaz megfordítva: kikutassa, hogy egy-egy etnikai csoportra milyen gazdálkodási tormák, társadalmi alakulatok, művelődési elemek a jellemzőek. Csakis ezeknek a kisebb egységeknek a részletes vizsgálata után lehet kirajzolni a műveltségi körök összefoglalöbb határait. Minden nemzet néprajztudományának első feladatai közé kell tartoznia az ilyenféle kutatásoknak, hiszen különben a nemzet alkotóelemeit tevő etnikai, népi csoportokat, s így magának a nemzetnek az összetételét nem ismerheti meg helyesen." Az Ortutay Gyula által megfogalmazott tételből

1 is kiviláglik, hogy a magyar népi kultúrára - Európa más nemzeteinek népi kultúrájához hasonlóan - bizonyos, tájilag adott, történelmileg meghatározott tagoltság, többrétuség a jellemző. Tálasi István szavaival: „Egy nép vagy nemzet kultúrája közös, de nem egységes. A néprajzi csoportok kutatása egy nép kultúrájának analitikus felbontása a tájilag adott, történetileg különböző időben létrejött, a közös műveltséget differenciált fokon és mértékben bíró csoportokon keresztül - amelyek azonban maguk is integrálódott kulturális egységek."

2 A népi kultúrának ezeket a területileg többé-kevésbé meghatározott csoportjait a magyar néprajztudomány gyakorlatilag már megalakulása pillanatában fölfedezte, s azóta is - több-kevesebb céltudatossággal és intenzitással - kutatja. A konkrét, tárgyszerű vizsgálatokat ugyan az utóbbi időben elméleti-módszertani elemzések, eszmefuttatások is kiegészítik, e néprajzi probléma mégsem tekinthető lezártnak. Egy sor, korábban néprajzi (etnikai) csoportként kezelt egységről derült ki az idők folyamán, hogy nem az; máshol meg újabb, eddig figyelemre sem méltatott csoportok bukkannak föl. A problémának ez a lezáratlansága egyúttal inspiráló erőt is jelent újabb, átgondoltabb, tervszerű kutatások megszervezésére. Ilyen nagyívű kutatási program az 1960-as évek végén beindult és lassan befejeződéséhez közeledő, ún. palóckutatás, amely interdiszciplináris módszerekkel igyekszik megragadni egy népcsoport sajátosságait. A team-munkában végzett kisebb tájegység-, ill. népcsoportkutatások közül a szövevényes palóckutatáson kívül eredményesnek ígérkezik, ill. már eredménnyel zárult többek között a Börzsöny, Tápióság, a Tiszazug, a Káli-medence, a Somló-vidék és DélnyugatDunántúl néprajzi vizsgálata. Hasonlóan felélénkült, még ha nem is mindig a megfelelő elméleti alapvetés lefektetésével a szlovákiai tájegységek és néhány kiemelt, jellegzetes település monografikus igényű néprajzi feldolgozása (pl. Žakarovce, Felső-Garam mente, a honti, Ung-vidéki, medvesaljai kutatások stb.). Ezekhez kíván csatlakozni a Csemadok Érsekújvári JB és az Érsekújvári Járási Múzeum égisze alatt működő néprajzi szakcsoport egy Alsó-Garam menti hosszú távú kutatási program megszervezésével. Most, hogy e program első lépésének záróakkordjaként az Alsó-Garam menti „kurtaszoknyás hatfalu" központi településének, Kéméndnek a népi 13