Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

Pár éve különös, cím nélküli kéziratos könyv került a könyvtáramba. Amikor elolvastam, önkéntelenül is valamilyen megfelelő' címen törtem a fejem: Egy őrült emlékiratai, Emberi színjáték, Antiklerikális gúnykép stb. De mindegyiket elvetettem, mint ahogy a könyv szerencsétlen sorsú szerzője sem fárasztotta magát a címadással. Csak pár soros ajánlást írt elé: ,,Méltóságos Zsadányi és Törekszentmiklósi gróf Almás y Kristóf úrnak, császári királyi kamarásnak . . . megkülönböztetett tisztelettel ajánlja B. K." A rövid előszó után leírja a szinte Mikszáth-regényekbe illő életrajzát. Ebből nem derül ki, hogy miért verte meg a falujukbeli katolikus papot, miért nevezte harlekinnek, huncutnak és végül mivégből akart elválni a feleségétől. Csak sejteni lehet, hogy felesége a pappal megcsalta. Tény azonban az, hogy nyilvánosan, a templom küszöbén kellett bocsánatot kérnie az egyháztól és a paptól. De ez a bocsánatkérés is kíméletlen vádba torkollik. Hogy őrült volt-e igazán vagy csak ezáltal próbálta elkerülni az egyház haragját, ma már nehéz bizonyítani, Ő maga többször említi „zavarodott" állapotát. Szülőhelye, Kövesd és az apró falvak, amelyeket könyvében említ (Berezel, Becske, Nándor stb.) Nógrád megye déli részén, a Cserhát völgyében találhatók. Mocsáry Antal Nemes Nógrád vármegyének históriai, geografikai és statistikai esmertetése c. monográfiájában (1826) röviden leírja az említett községeket és Becskén a felsorolt birtokosok között megemlíti Bene Károlyt is. A kéziratos könyvnek márványmintázatú papírkötése van és nagyon jó minőségű, korabeli papírja. A tinta kissé megfakult, de az írás szépen olvasható, meglátszik rajta a kancellista sok éves gyakorlata. A nógrádi tájra jellemző i-zo nyelvjárást használ (pl. segítsíg, kétsíg, szüksíg stb.), de én a közölt részleteket az érthetőség kedvéért a mai magyar helyesírás szerint írtam át, csak néhol hagytam meg egy-egy eredeti kifejezést. Szögletes zárójelbe tettem, ahol szükség volt rá, az idegen szavak magyar megfelelőjét. A kéziratlapok számozottak, és a szerző előre megjelölte ceruzával a margót, amelyet, ha nem is mindig pontosan, de igyekezett betartani. A 268 oldalas könyv a rövid előszón kívül 12 részből (numero), önálló fejezetből, témából áll, amelyet a végén a tartalomjegyzékben (a szerző szerint: Kimutató tábla) külön is felsorolt. A 11. rész előtt egy kezdetleges ceruzarajz látható: díszes kalitka, benne egy madár, felette kiterjesztett szárnyú koronás sas. E rajz az utána következő fejezetcímet illusztrálja: Sas rigókkal, varjakkal tanácskozik, kalitkájának fenntartásáról s virágzásáról. A madaraknak és a tárgyaknak itt jelképes értelmük van, melyet a szerző a fejezet elején meg is magyaráz. A 17. és 18. század végén divatos szimbolikus kifejezésmód az egész kéziratra jellemző. A legérdekesebb a Mennyei tapasztalásom cimű 4. téma, ahol a párbeszédek hangja éles, maró gúnyba torkollik. Néha csak a puszta tények felsorolásával, az ellentétek egymás mellé állításával is tragikomikus, szatirikus helyzeteket teremt. Például a molnár, a kocsmáros vagy a paraszt esetében, akiknek tömör, csattanós válaszai a korabeli állapotokat tükrözik, amelyeket a szerző maga is átélt. Az égi mezőkön II. József csordapásztorként terelgeti barmait. A barmok pedig ismert politikusok, bíborosok, megyei méltóságok: a „hajszás szarvú" Kaunitz, a „piros" színű Richelieu, a „barna" Pitt stb. A pápai nuncius Csokonait fogadja fel magyar tanítójának, mivel a mennyben a latin nyelvvel semmire sem megy. Abszurd dolgok váltják egymást. Míg előbb Kaunitz ökör volt, egy további jelenetben szobapincér „Lenyakaztatott" (XVI.) Lajos vendéglőjében, Rudnay Sándor esztergomi érsek pedig istállószolga. A Nógrád megyei hivatali méltóságok is mind megkapják a maguk „jutalmát". A mennyben látott színházi előadás néhol obszcén 58