Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek
1764) kötötték. 2 0 A presbiteriális jegyzőkönyvek foglalkoznak a papnak járó tűzifa behordásának módjával is: 1830-ban pl. azt a döntést hozta a presbitérium, hogy „a fák meg vágatása a Gyalogokat, be szállítása pedig a Marhásokat" illeti. 2 1 1831-ben a ,,Ns. Nagy Nemzetiség" a rá eső 7 öl tűzifát csak hiányával hozza be, amiért a presbitérium ,,a hiány ki pótolására az egész Nemzetiséget" kötelezi, azzal a megjegyzéssel, hogy ha tovább vonakodnak ,,az illető mennyiség rajta meg veendő költségen és ugyanannyit tevő büntetés súlya alatt" behozathassa. 1833-ban pedig a papi fizetésből hiányzó egy öl fa megszerzésével ,,a nemes Beke és Balajti nemzetiség legkevésbé láttatik terhelve lenni", ezért megbízatik. Az iskola a vizsgált időszakban teljes mértékben az egyház irányítása alatt volt. A reformációnak egyik nagy érdeme az iskolahálózat széles körű kiterjesztésében áll. A vályi egyházban az első tanítót 1626-ból említik, valószínű azonban, hogy az iskolázás gyökerei korábbiak néhány évtizeddel. 2 2 A BGKHk a XXX—XXXIV. cikkelyekben bő teret szentel az iskolázás kérdéseinek. A tanítók jobbára azok közül az ifjak közül kerültek ki, akik a továbbtanuláshoz szükséges anyagiak előteremtése miatt vállalták a tanítóságot. 2 3 Főleg a kezdeti időszakban teljesen ki voltak szolgáltatva a papnak. A tanító az utóbbi asztalánál eszik — ,,a lelkipásztorok erejét haladó királyi étkezéseket ne követeljenek", jegyzi meg a BGKHk XXXIV. cikkelye 2 4 —, és fegyelem terén is a papnak van alárendelve. 1613-ban ,,mester t maga tart a prédikátor, maga fizeti; azonfelül aratáskor eljárt a mester és jó akaratából ki fél, ki egész kereszt búzát adott neki; szüretkor is így szedett mustot", 2 5 1639-ben megkapja a gergelyfalai rét és szántóföld jövedelmét, de az asztalért fizetni tartozik a prédikátornak 5 jolsvai köböl „kétszeres" búzát. 2 6 1735-ben a tandíjon kívül 16 köböl búza és 5 szekér fa, temetésen való éneklésért 8 poltúra illeti meg. 2 7 1 758-ban a gergelyfalaiak közül az egész helyet bírók 2 köblöt, a fél helyet bírók 1 köblöt, a zsellérek 1 vékát fizetnek. 2 8 A már említett Kárta szerint 1774-ben a beszedett összmenynyiségből 44 „kila", az özvegyasszonyok által fizetett összeg 1/3-a illeti a tanítót. 2 9 1802-től a mihályfalai filiának külön tanítója van. 1813-ban a vályi „Oskola Rektor" fizetése módosult. Eltörölték azt a gyakorlatot, hogy „minden külön kenyeres gazda" 3—3 garast fizetett, tekintet nélkül arra, volt-e iskolás korú gyermeke. Ettől kezdve ,,ki ki tanuló gyermekéért fizessen a tanítónak mind a férfi, mind a leánygyermektől eggy-eggy Rforintot, egy véka zabot, egy csirkét, télnek idején aki fát szed, egy szeker fát." 30 Ugyanekkor hozza a presbitérium azt a határozatot, hogy ,,a ki fel adja gyermekét Gergely napkor ha csak egy hétig járatja is és ok nélkül azonnal elfogja az oskolától, félesztendőre, félesztendőn túl egy hétig járatja is és akkor fogja el ok nélkül, esztendőre tartozik meg fizetni." 3 1 A tanítók fizetését huzamosabb időre csak vizsgált korszakunkat követően, 1853-ban rendezik, amikor ,,a szokásos véka zab és egy váltó forint fizetése helyett" állandó tandíjat szavaznak meg: a vályi tanítónak 120 pft-ot, a mihályfalainak pedig 20 pft-ot. 3 2 Az iskola céljait szolgáló épület a 19. század közepéig egyszerű kétosztatú ház. Az egyik helyiség a „classis" vagy „tanuló ház" (tanterem), a másik a tanító lakása. A vályi iskolában az alapfokú ismereteken (írás, olvasás, számolás) kívül csupán vallási alapismereteket tanultak. A tanítás nyelve kezdetben latin és magyar, mígnem a 18. század végétől az utóbbi vált egyeduralkodóvá. A tananyagról először a BGKHk X. cikkelye tájékoztat bennünket. Eszerint ,.elsőben a Batizi, 3 3 azután a Siderius S i kátéját kell tanítani". 3 5 Később az 1668. június 10-én Sárospatakon tartott zsinat rendelkezett a tankönyvekről. Ennek értelmében az alábbi munkákat kellett 81
