Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek
használni: ABC rövid szótárral, Donátus Molnár Gergely Elementa grammaticae latinae pro recta scholasticae juventutis institutione c. munkája, gyakorló könyvként pedig Cornelius Vestibulum és Cato Cornelius colloquia c. műve. 3 6 Az iskolai oktatás hatékonyságát illetően kevés adatunk van, jelentőségét azonban aligha kell túlbecsülni. Különböző 18. századi, 19. század eleji összeírásokban alig találunk olyan egyént, aki nevét le tudta írni. Az oktatás nyilván a gyakorlati követelményekhez igazodott, és a hangsúlyt az olvasás és számolás elsajátítására és természetesen a vallásoktatásra helyezte. A presbitériumnak az az 1813. évből származó döntése, miszerint ,,a Cúrátor maga mellé vévén két vagy három consistoriális tagot consicribálja az egész eklezsiába levő oskolába járható mind férfi mind leány gyermekeket és a szüléket szorosan kötelezz e büntetés mellett gyermekeiknek oskolába való jártatására ..." — jelzi a valóságos helyzetet. Ugyanezen évben az egyházmegyei vizitátorok kérdőre vonják a papot, mivel a mihályfalai iskolában mindössze 2 gyereket találtak. 1807-ben a vályi iskolában is csak 20 gyermeket találtak. Előfordult (1817-ben) az is, hogy 3 ifjút mint „időt meghaladó ifjakat", akiket szüleik az „úri szent vacsorára" elmulasztottak felkészíteni, a testület „az oskolába feladatni elvégezte és a vélek való bajoskodásért a Rektornak egy véka zabot rendelt." Egyébként az 1850-es években a konfirmálni szándékozók névsorát a tanítók terjesztették az egyháztanács elé. A konfirmálás feltétele a 12. életév betöltése és hatévi iskolalátogatás volt. A vizsga általában nagypénteken zajlott, s a fiatalok először húsvétkor részesültek az úrvacsorában. A megkezdett tanévet azonban kötelesek voltak befejezni, s az iskolát csak az aratási vizsga után hagyhatták el. (Ez a gyakorlat nyilván korábbi szokást követett.) Csak 20. század eleji szóbeli adataink vannak az ún. „ismétlősökről". Ezek a 12—15 éves legények az iskola elvégzése után három évig minden télen (november és február között) hetente két alkalommal (szerda és szombat délután) jártak az „ismétlőbe". Több alkalommal foglalkozott a presbitérium a „Nyári Templomba való tanitás" dolgával. 3 7 1810-ben a presbitérium részéről „kötelességül hagyatott az Eklesia elöljáróiknak az ezekre való (ifjak és leányok vasárnapi ,felmaradására" a templomban — B. K. I.) atyai felvigyázás, különösen pedig a szüléknek, kiknek is tellyes hatalmok vagyon arra, hogy az ő gyermekeiket és leányaikat atyai dorgálássa és fenyítékkel is erőltessék, ha másként nem akarnak, erre a reájuk nézve hasznos és betses dologra." A „legények a kerítésbe megállíttatván erőssen meg intessenek a felmaradásra..." — hangzik 1813-ban a presbitérium rendelete. Az iskolákra való felügyelettel a helyi lelkipásztor, illetve 1820-tól a presbiteri tagok közül kijelölt két „oskola visitátor" volt megbízva. Az utóbbiak feladata, hogy „legalább minden két hétbe magok, minden holnapba, vagy amint a környülállás fogja engedni a presbitériumnak több tagjait is magok mellé vévén helybeli tiszteletes prédikátor úrral együtt szorgalmatosan visitállyonak és a magokat mind a tanítóra mind a tanítványokra nézve elől adható fogyatkozásokat s rendetlenségeket eligazítsák". Rajtuk kívül évente két alkalommal egyházmegyei kiküldöttek is megvizsgálták az iskola helyzetét. 1815-ben pl. „túlzottan kemény fenyítéséért" megintették a vályi tanítót. Vizsgált korszakunk végéig, 1848-ig nem tapasztalható lényeges változás a vázolt viszonyokban. Az áttörés csak az 1853—56-os években észlelhető. Az előbbi évben Felsővályban, az utóbbiban Mihályfalán épült új iskola. Mint már említettük, ekkor rendezték a tanítók fizetését is. 1848-ban eltöröl82
