Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
Ahol, néhány ezer lakosú városkában, százával voltak a mesterek, s számarányosan a varga- és csizmadialegények, ahol az utóbbiak mindenikének naponként meg kellett varrnia a ma is mértékegységet jelentő bagaria ,láb'akból a Mester úr kiszabta egypár csizmáját, hogy ezután ezrével lehetett légyen a tündöklőre fényesített csizmapárokat a hatalmas öblű s alaposan agyonvasalt vásárosládákban a harmadik szomszéd vármegyékbe is szerteszállítani: ott mindkét egybevágó bőriparos, a félkész- és készárut produkáló mesterség korai századoktól kezdve volt virágozva jövedelmező ..." Az említett pecsétnyomó körirata: LÉVAI MAGYAR TIM AR CZEH PECSETJE. A körön belül van koronajelvény és ványolóeszközök alatt az évszám: 1861. A tímárok régi hagyományait jelzi Léva Tabán városrészének ma is ismert neve, amely hajdani működésűkre utal. 4 5 Minthogy a tímárok munkájukat primitív módon végezték, s bűzlöttek a készülő' bőrtermékek, még inkább a megnyúzott állatok maradványai, továbbá fennállt az állatok okozta járvány veszélye — a tímárokat általában mindenütt, így Léván is kitiltották a városból. A Tabán a városfalakon kívül volt, a városközponttól délre, ahonnét az uralkodó szelek nem hozták be a bűzt a városba. Ez már magában is meggyőző bizonyíték arra, hogy a cserzővargák régi mesterekként működtek a városban. Céhük megalakulásának éve egyelőre nyitott kérdés, de feltételezzük, hogy a város legrégibb szervezetei közé tartozott, s legkésőbb a 18. század elején jött létre, amikor általános jelenség volt a céhesedés. A céhek iménti felsorolása és az életükbe való betekintésre tett kísérlet az alapvető szakirodalmon kívül elsősorban a lévai Járási Levéltárban és a Barsi Múzeumban található emlékekre támaszkodik. Az idők folyamán azonban voltak a városban olyan kézművesek is, akik — alacsony létszámukra való tekintettel — nem tudtak önálló céhszervezetet létrehozni, hiszen a statisztika pl. 1746-ban 27, 1763-ban 25 és a 19. század húszas éveiben 35 iparág létezéséről tud. a városban. 4 6 Alaposabb kutatások eredményeképpen még további céhek létezésére is fény derülhet. Iparfejlődés a céhek megszüntetése után A kapitalista fejlődés törvényszerűen hozta magával a céhek megszüntetését, hiszen ezek a szervezetek a feudalizmusban kialakult hagyományaikkal (a termelés regulálásával, az árak megszabásával, a termékek árusítására vonatkozó szabályaikkal, a konkurrencia kizárásával stb.) a gazdasági fejlődés kerékkötői lettek. Az 1872. évi ipartörvény, amely megszüntette a céheket, több mint ötszáz éves hagyománynak vetett véget, hogy a társadalom kapitalista kibontakozásának megfelelően új termelési feltételek kialakulásának adjon teret. Ez az átmenet azonban nem volt egyszerű, könnyű és mindenütt azonnal ható folyamat. A céhes kézműiparnak, amint az a fentiekből kitűnik, erős hagyományai és a 18. század elejétől jó feltételei voltak Léván. Mivel a város az ipari forradalom elterjedésének perifériáján elmaradott mezőgazdasági vidék központjában volt, s olyan céhes kézműiparra specializálódott, amelyet kevésbé veszélyeztetett a gyári termelés konkurrenciája, meg a 19. században is jó feltételek között dolgozhattak az itteni céhmesterek. A szervezetek zártsága és a hagyományokhoz való merev ragaszkodás kizárta a kapitalista termelési viszonyok és az üzleti tőke érvényesülését. Ezért Léván nem érző51
