Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
dött oly mértékben a céhek válsága, mint azokban a városokban, ahol a céheknek már a 18. század elejétől harcot kellett vívniuk a kapitalista vállalkozókkal, ahol a kézműiparosok nem tudták termékeiket érvényesíteni. A hűbéri rendszer felbomlásának és a kapitalizmus kibontakozásának idején Léva s főként déli környéke, az ország azon területei közé tartozott, ahol az iparnak alárendelt szerepe volt, az tehát nem hatott olyan bomlasztóan a céhtermelésre, mint az iparilag fejlett, illetve fejlődő vidékeken. Más szempontból a lévai céhesek olyan iparágak művelői voltak, amelyek fejlődésében a mai Szlovákia területén a 18. és a 19. században nem került túlsúlyba a gyári termelés. Például a bőrmegmunkálás terén még általában a céhes kisiparé volt az elsőség, s a csizmadiák, vargák, szíjgyártók, nyergesek stb. látták el a piacot. 4 7 A lévai céhek még a 19. század második felében is látszólag erősek voltak. Figyeljük meg, hogyan reagáltak ilyen körülmények között a céhek megszüntetésére, miként fejlődött tovább a kézműipar, amely a 18. században és később is, egészen a céhek megszüntetéséig, meghatározta a város jellegét. Az új ipartörvénnyel, amely szabad teret nyitott az iparfejlődés előtt, a lévai mesterek a városi Vigadóban 1873. január 5-én megtartott gyűlésen ismerkedtek meg. A jelenlévőkhöz Léva szolgabírója szólott, hangsúlyozva, hogy az ipartörvény a céhek megszüntetésével és az ipartársulatok bevezetésével azokat az akadályokat akarja megszüntetni, amelyeket a céhek a szabad versengés, az üzlet és az egyéni kezdeményezés elé állítottak. Felszólította a megjelenteket, hogy tömörüljenek egy közös ipartestületbe. Ezzel azonban Ők nem értettek egyet, és kijelentették, hogy a céhek mintájára külön-külön társulatban fognak tovább dolgozni. Mivel ezt az ipartörvény lehetővé tette, minden egyes megalakításra váró ipartestület bizottságot választott, hogy kidolgozzák az alapszabályokat. Ezeket öt napon belül kellett a szolgabírói hivatalnak benyújtani. A szabályok kidolgozásával azonban nem siettek, s így a céhek tovább folytatták addigi életüket. A szolgabírói hivatal a követelményeknek megfelelő alapszabályokat jóváhagyás végett a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi minisztérium elé terjesztette. A Járási Levéltárban található első jóváhagyott alapszabályzat a cipészek ipartársulatáé. 1873. augusztus 13-án dolgozták ki, és 1873. december 2-án hagyták jóvá Budapesten. Nem véletlen, hogy éppen a csizmadiák — a legerősebb lévai céh tagjai — kerültek összeütközésbe az új törvénnyel. Az általuk kidolgozott szabályokat a szolgabírói hivatal azzal az indokkal adta vissza, hogy a büntetésekről és bírságokról szóló fejezeteket a céhartikulusokból vették át, és ezek tartalma nem fér össze az ipartörvénnyel. Legtovább azonban az ellen harcoltak, hogy a legény mesterré lehet „remek" elkészítése nélkül is. Nem hatottak rájuk a hivatalok szigorú intézkedései sem (1873. június 10-én elkobozták céhvagyonukat). 4 8 Folytatták tovább a céhben megszokott tevékenységüket egészen az alispán 1875. május 5-i felszólításáig. Ebben rendőri beavatkozással fenyegette meg a „céhmestert", ha továbbra is folytatja addigi tevékenységét, és céhgyűlést hív össze. Az egyes ipartestületek a céhkönyveket tovább használták, és a bennük lévő feljegyzések tartalmukban és terminológia tekintetében sem igen térnek el az előzőktől. A csizmadiák jegyzőkönyvében pl. először csak 1877-ben szerepel az „ipartársulat" elnevezés. Az ipartársulatok létrehozása során bizonyos szervezeti átalakulások jöttek létre, így pl. egy szervezetbe tömörültek az asztalosok, lakatosok, bádogosok, nyergesek, szíjgyártók és a kötélgyártók. A korabeli sajtóból tudjuk, hogy a céhek megszűnésének és az ipartársu52
