Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
jellege volt. 1818-ban például öt lévai mesteren kívül két alsópéli, két kálnai, egy veszelei, öt zselizi, két sárói és két szódói tagja volt. A későbbi években további falukból is vettek fel céhtagokat (Endrédről, Tőréből, Nagysallóból, Fámádról stb.,), ami a céh jelentőségét bizonyítja, hiszen ez volt a takácsok egyetlen szervezete az Alsó-Garam mente vidékén. Kár, hogy nem maradtak fenn régebbi írásos emlékek is, hiszen az említett egyetlen forrás a céh korábbi — 1818 előtti — létezésére utal. Abból kiindulva, hogy 1763-ban már hat takács volt Léván, és ilyen létszámnál már szokás volt céhszervezetbe tömörülni, az a véleményünk, hogy a lévai takácsok céhesedésére a 18. század közepén kerülhetett sor. E tekintetben nem tartjuk cáfoló bizonyítéknak a céh egyetlen megőrzött tárgyi emlékén, a pecsétnyomón szereplő évszámot sem. Körirata: LÉVAI TAKÁTS TZEH PETSETTYE 1815. Benne ötágú koronajel alatt két oroszlán közt három, háromszögbe állított orsó látható. 14. Asztalosok, üvegesek Az asztalosok szervezettségéről már említést tettünk az asztalos- és lakatoscéhről szóló fejezetben. Szervezetük 1672-től létezett, s az utolsó róla szóló feljegyzést 1792-ből ismerjük. Ettől kezdve nincsenek adataink a lakatosok céhbeli életéről, az asztalosokérői pedig a 19. századközepéig. Róluk ugyanis az eddig ismeretlen asztalos- és üvegescég máig fennmaradt Bejövetelről és Kiadásairól való Könyve újra említést tesz 1853-mal kezdődően A szervezetnek 1868-ban húsz tagja volt. Más lényegesebb adatokkal a szervezettel kapcsolatban nem találkoztunk. 15. Tímárok A tímárok (cserzovargák) jogtalanul kerültek a bizonyíthatóan létező céhszervezetek felsorolásának végére. Sajnos, csak egyetlen tárgyi emléküket, a pecsétnyomót ismerjük, amelyen a feltüntetett évszám — 1861 — már a céhek életének végső szakaszára esik. Nem lehet kétséges, hogy az említett évnél már jóval korábban volt céhszervezetük a lévai tímároknak. Mindenképpen 1834 előtt, amikor — szakirodalmi utalás szerint 4 3 — privilégiumot kaptak a német (?) tímárok, amelyet azonban nem ismerünk. Meg volt erről győződve a város történetének jeles ismerője, Kriek Jenő is, aki 1938-ban figyelemre méltó logikával, idézni érdemes stílusban így írt: ,,Gyökeres örökségként szálló emlékezet Lévában, hogy a Tímároknak — a mindig gunyoros célzással ejtett vargáknak — szellős telepei a Zug ó és Bottka, azaz a Görbe, Malom utcákban századokon át nyúltak bele a kurtábbmélyebb udvarkertek alatt elfolyó Sió- és Perec-csatornáknak akkorában még szabályozatlan medreibe. A pecsétnyomójuknak késői dátuma csak annyit jelent, hogy 1861-ben újat kellett készíttetni. Az állandóan levegős sopák alatti foglalkozás közben ismét elveszelődött egyik régebbi helyébe. Az is valószínű, hogy hasonló esetnek preveniálandó került a kurta pecsétszárba a többi céhpecséteknél elő nem forduló lyuk. Az Atyamester bőrkötényének bőrzsinórján való biztosabb megerősítésre, a gyakori kimosakodástól staňtepede felmentő kézbenlevő hasznáhatásra. Társaihoz, a századokkal idősebb nyomtatókhoz viszonyítva a tímároké a legelhasználtabb, a szó itt használt értelmében: legmegviseltebb. Léva iparéletének eljövendő képes ábrázolója a cserzovargák szakaszának fejlécében bizonyára ezt a zömök pecsétnyomót fogja a Mester surcán lógatni. 50
