Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Sándor Károly: A lévai céhek történetéből

készítőkről, holott 1741-ben még ők voltak számbeli fölényben (hat céhtagból négyen). 1813 -ban került a céhbe az első kötélgyártó, azzal az indoklással, hogy a szervezetet meg kell erősíteni, mert a városban már csak három szíjgyártó volt. Ekkor kezdték használni a Szíjártó és Kötéljártó Czéh elnevezést. A céh tagjai közt 1820-tól nyeregkészítőkkel is találkozunk, de mesterségük csak 1827-ben került a céh nevébe, ettől kezdve az mint Szíjjártó, Kötéljártó és Nyeregjártó Czéh szerepel. Aránylag kis szervezet volt, hiszen például 1813-ban csak öt tagja volt. 1818-ban, tehát már a kötélgyártókkal történt egyesülés után, amikor a „generális artikulusokat" bevezették, tizenegy mestert számlált a céh, és ez a szám később sem volt nagyobb. A ma is meglévő céhjegyzőkönyv adatai szerint 76 év alatt — 1796-tól 1872-ig — a szervezetbe összesen 41 mestert vettek fel. Számbeli fölényben mindig a vidéki mesterek voltak, jogaikat azonban korlátozták. Például a céhbe való belépéskor csak fél taxát kellett fizetniük, de sosem kerülhettek a céh elöljáróságába, amelyben az egyes iparokat arányosan képviselve kizárólag lévai mesterek voltak. 1856-ban hintógyártó is került a céhbe: e mesterség első ismert képviselőjét Doleg Andrásnak hívták. Az „inasok könyve" 1840-től 1872-ig tartalmaz feljegyzéseket. Viszonylag jó állapotban maradt fenn, és nagyon gondos ügyvitelről tanúskodik. 12. Kőművesek, ácsok Régi összeírások első ízben 1736-ban említenek kőművest Léván. 1746-ban hat, 1763-ban pedig már nyolc kőművesmester volt a városban. Számuk növekedése lehetett annak az indítóoka, hogy az ácsokkal — az építkezési iparok további képviselőivel — közös céhszervezetet alapítsanak. Céhszabályzatuk megerősítését Léva földesurától, Esterházy Antaltól kérték, aki az artikulusokat 1755. június 18-án írta alá. Sajnos, csak nem hitelesített másolatban maradtak ránk egy céhemlékkönyvben, amelyben sem a másoló neve, sem az átírás dátuma nem szerepel.

4

2 A lévai céhek artikulusai közt csupán a kőművesekéi és ácsokéi készültek német nyelven, amiből az a következtetés adódik, hogy céhük alapítói németek voltak. A járási levéltárban nem őriznek olyan lényegesebb anyagot, amely a kőművesek és ácsok céhszervezeti életére vonatkozna. Csupán az 1847-1851es évekből maradtak fenn vándorlevelek kiadásáról szóló bizonylatok. Ezekből annyit tudunk meg, hogy az említett években Bumberte Antal volt a céhmester, aki az említett iratokat a kőműves- és ácslegények részére állította ki. Tehát a céh eredeti formájában, két iparág mestereit tömörítve, 1851-ben még létezett. 13. Takácsok A lévai takácsok egyetlen fennmaradt írásos emlékében, a mesterek könyvében az első bejegyzés 1818-ból való. Abból az alkalomból készült, hogy a céhekre kötelező ún. generális artikulusok életbe lépése után a takácsok megtartották első céhgyűlésüket. A könyvbe bejegyezték a negyedévi céhgyűlések időpontjait és az akkori céhtagok nevét. Ebből és további bejegyzésekből kitűnik, hogy a takácsok lévai céhszervezetének körzeti 49