Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
10. Kovácsok, bognárok, kádárok Privilégiumukat III. Károly erősítette meg 1730-ban. 3 8 Jellegzetes „körzeti" céhszervezet volt, hiszen már az alapító mesterek között is — két lévain kívül — egy csejkői, két zselizi és egy lekéri is szerepel. Céhszabályzatuk nem hivatalos másolatban maradt fenn. Külön érdekessége, hogy ez az egyedüli lévai céhlevél, amely szlovák nyelvű, s így a történészek és a nyelvészek érdeklődését is felkeltheti a vidék felvilágosodás előtti nyelvi kérdéseinek vizsgálata szempontjából. íme, néhány sora: ,, Poznamenaný Nasseho Poctyweho Cehu . . . kteri s tupily A kteri wyp latjen i sau, Cehu na Jeho Zemanskeho Mena gegich Do pořádku pre Lepši gystotu a (pre) dobři Pořádek Anno 1730 Die Jullii 1. Majstr kteri Artikule Dastawal Georgius Kudiwanyi 2. Mychael Kulička z Lewicz kowac. . ," 3 9 A céhlevélen kívül a Céhmesterek Jegyzéke — amelyet 1730-tól 1891-ig vezettek — szintén tartalmaz a 18. század első felében szlovák bejegyzéseket. E céhszervezet aránylag nagy körzet kézműveseit egyesítette. Székhelye mindig Léva volt, és elöljárói kizárólag helybeliek. A vidéki mesterek mindig bizonyos hátrányban voltak a városiakkal szemben. Viszont nem volt más választásuk, mint vállalni ezt a megkülönböztetést, mert céhtagként senki sem tarthatta őket kontároknak. Főleg a falusi kovácsok — akiknek szinte minden nagyobb faluban volt műhelyük — használták ki ezt a lehetőséget, mert így nyugodtan dolgozhattak, és társadalmi biztonságuk is megvolt. A céh szerepe így széles vidékre kiterjedt. Tagjainak sorában találunk kovácsokat Mohiból, Kelecsényből, Endrédről, Lökről, Garamkesziről, Alsópélről, Ladányból stb. A céh fennmaradt iratai nagyon megrongálódtak, és alig tartalmaznak lényegesebb adatot. Jóformán csak a filiális mesterek nagy létszámát bizonyítják, akik a céhbe lépéskor beiratkozási díjként 1809-ben 27 forintot, 1848-ban pedig 30 forintot fizettek. A Mesterek Jegyzéke például az új tagok felületes regisztrálásán és különböző kiadások bejegyzésén kívül nem tartalmaz felhasználható információt a céh életéről. Ez azzal magyarázható, hogy a céhtagság összetétele és szétszórtsága miatt nem bontakozott ki olyan belső szervezeti élet, mint más — azonos mesterségbelieket összefogó — céheknél, ahol az összetartozás, pontosság és következetesség alapvető követelmény volt. 11. Szíjgyártók, kardkészítők, kötélgyártók, nyeregkészítők Az első két kézműipari ág mestereinek legrégibb céhemléke 1741-bŐl származik: az Esterházy Antal által a szíjgyártók és kardkészítők részére Bécsben kiadott kiváltságlevél. Hiteles másolata 1761-ből maradt fenn. 4 0 Ebből megtudjuk, hogy az említett kézműveseknek már korábban is volt céhszervezetük, artikulusaik azonban — ahogy azt kérésükben megemlítik — a „szenvedésekkel teli" időkben elvesztek. Ez azt jelenti, hogy az 1741. évi céhszabályzat már sorrendben a második a céh életében, amelynek kezdetei — eddigi ismereteink szerint — a 18. század elejéig nyúlnak vissza. 4 1 1741-ben, a második artikulusok megerősítésekor hat képviselője volt a szíjgyártó és kardkészítő szakmának. A következő adatokat 1796-ból ismerjük. Azt bizonyítják, hogy a céhbe idővel Léván kívüli mestereket is bevettek, például Benedekről, Aranyosmarótról. Nagysallóból, Bátból, Zselizről. Az eredetileg szíjgyártó- és kardkészítő céh a szíjgyártók szervezetévé alakult át („szíjártó czéh "), mert 1796 óta nincs többé említés a kard48
