Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
József volt a céhmester. Spisák Mihály az atyamester (a legények és inasok irányítója), Dékay Mihály pedig a céhjegyző. 5. Gombkötők A gombkötőcéh eredeti artikulusai valószínűleg az 1696. évi nagy tűzvészben pusztultak el. Ezért 1698-ban átvették (név szerint: Dubniczky János céhmester, Nóder János atyamester, továbbá Barbacsi István, Batis Mihály, Tallósi István és Belányi János céhmesterek) a Selmecbányái gombkötők céhartikulusait, amelyeket számukra 1700-ban Esterházy Pál nádor, a lévai vár és jobbágyvároska feudális ura erősített meg. Ez a céhprivilégium hiteles másolatban 1761-ből maradt fenn. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor alakult meg a gombkötők lévai céhszervezete. Az 1700-ban jóváhagyott privilégium nem az első volt a céh életében, amit az is bizonyít, hogy amikor ezt a szegedi gombkötők kölcsönözték, hivatkoznak meglévő céhszabályaik megszerzésére, amire a hajdani artikulusok tűzvész általi elvesztése után került sor. 2 2 Amint már említettük, a Selmecbányái gombkötők céhszabályainak kölcsönkérésekor, tehát 1698-ban a lévai gombkötőcéhnek volt elöljárósága. Tehát határozottan állítható, hogy már a 17. században létezett Léván a gombkötők céhszervezete. Pecsétnyomójuk köriratának eddigi téves átírása alapján azonban a céh eredete a 16. századba nyúlna vissza. A fennmaradt pecsétnyomó körirata a következő: SIGILLUM CEHE LEVENSIS 169... (?) — ugyanis kérdéses az utolsó évszám olvasata. Kriek Jenő és az ő nyomán Pavol Behula is a köriratban szereplő évet 1595-nek tünteti fel. 2 3 Véleményünk szerint azonban a köriratnak csupán az utolsó száma olvashatatlan. Az első három — egyes, hatos, kilences — nyilvánvaló. Ez azt jelenti, hogy a feltüntetett év ezerhatszázkilencven. . ., s ehhez jönne az utolsó, elmosódott évszám. A fentieket azért hangsúlyozzuk nyomatékosan, mert száz évnyi különbségről van szó, ami nem csupán a regionális, hanem az országos céhtörténetkutatás szempontjából is téves következtetések támpontja lehetne, különös tekintettel a barsi városokra — amelyekben Bars történelmi-statisztikai monográfiája szerint nem volt olyan céh, amely a 17. század előtt keletkezett volna. 2 4 Az 1715. évi összeírás adatai szerint 1715-ben négy gombkötő volt Léván. 2 5 Működésük — különféle gombok és zsinóros paszományok készítése — összhangban volt a korabeli öltözködési divat követelményeivel. A 18. század felétől azonban csökkent a termékeik iránti érdeklődés, s a 19. század elején — a magyaros viselet hanyatlásával összefüggően — lényegében meg is szűnik a céh. Már 1794-ben oly kevés tagja volt, hogy halottainak közös temetéséről a szűrszabókkal, egy évvel később pedig a kalaposokkal kellett egyezséget kötniük. 2 6 A gombkötők céhszervezete belső életének megvilágítására nagyon értékes — ámbár másodlagos — forrásra bukkantunk. Kersék János a századfordulón még meglévő céhiratok birtokában közölt belőlük 1900-ban a lévai Bars hasábjain olyan érdekes részleteket, amelyek hitelességéhez aligha fér kétség. 2 7 Ezekből idézünk néhány figyelmet érdemlő fejezetet a mesterremekkel kapcsolatban: „A mester-remek két darabba legyen, elsőben ablakos gomb vitézkötéssel, kantárnak való fonyásból legyen. Borittás gombszár 15 pár, a felső része ezüstből legyen, az alsó pedig fehér selyemből legyen, a gomb-háza tiszta ezüst 43
