Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Kardos István: Körtvélyes-Hárskút
lőző időkre utal. Itt azonban, óvatosnak kell lennünk, mert a mai rozsnyói járás területén számos eltűnt középkori faluról tudunk, térbeli azonosításukat éppen mi végeztük, 2 6 a hagyományban őrzött fennsíki falu, a „régi Hárskút" azonban sehol sem szerepel. Ezért ha egyáltalán volt az Orosztelke térségében település, akkor annak mind telepítési módjában, mind birtoklásában sajátos típusúnak, mondhatni kivételesnek kellett lennie. Úgy véljük, zárt gazdasági telep volt itt, s ez a maga népességével együtt a hárskúti apátsághoz tartozott. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az Orosztelke mellett, attól nyugatra mintegy 350 méternyi távolságban van egy kerekded, lapos fekvésű rétecske: „Bencés lápa" a neve! 2 7 Vannak helyzetek, amelyek csak egyetlen alternatívát kínálnak fel. Esetünkben az ismert tények alapján arra következtethetünk, hogy Hárskút térségében volt egy korai, mindeddig sem neve, sem szerepe szerint nem ismert monostor. A Szent Benedek-rend egyik telepe volt itt, amelyet valószínűleg még III. Béla uralkodása előtt, illetve a ciszterciek országszerte fellángoló építő tevékenységének korszaka előtt, a 12. század közepén alapítottak. Ha elfogadjuk ezt a nem alaptalan föltevést, akkor okvetlenül számba kell venni két szempontot: mindkettő a bencések életmódjára, életfelfogására vonatkozik. Tevékenységük szerteágazó volt, ám a mezőgazdálkodásnak elsődleges szerepe volt életükben. Az 1243-as adománylevél határleírásából következtetve apátságuk székhelyének közvetlen környékén nem állt módjukban gazdálkodni. Viszonylag rideg, hideg, későn tavaszodó vidék ez, s a rend ottani földvagyona sem volt nagy kiterjedésű. 2 8 Hogy miért éppen Hárskút térségében vetették meg lábukat a bencések, pontosan nem tudni, de az adománylevélből kiviláglik, hogy királyi alapítású a monostor (tudjuk, a királyi kastély területe és a monostor területe egységet képez), következésképpen letelepülésük helyét a királyi hatalom érdekei szabták meg. (Eredetileg valószínűleg védelmi feladataik voltak, hiszen ez a hely a már benépesült Torna nyugati perifériája, később valószínűleg a medence kolonizálásának szerepét szánták nekik.) Visszatérve az életmódjuk diktálta gazdálkodási szükségletekre: szinte bizonyos, hogy a szerzetesek gazdasági telepei melegebb, alkalmasabb helyeken voltak, délkeleti irányban, a fennsíkon és a „túlsó völgyben". Az Orosztelke nevű mezőség alkalmas mezőgazdasági művelésre, kedvező éghajlatát észak—déli lejtésű fekvésének és a nyár melegét akkumuláló mészkő alapzatának tulajdonítják. De a terület nem elég nagy, ezért föltételezhető, hogy a bencéseknek másutt is volt gazdasági telepük. Megvizsgáltuk a Hárskúthoz csatlakozó déli és keleti irányú régi közlekedési vonalakat: a mezei és erdei utakat. Azt tapasztaltuk, hogy a Sziliceifennsík irányába vezető legalkalmasabb, télen-nyáron használható szekérút éppen a Bencés lápához vezet. Ott elágazik nyugatra, a Rakottyás irányában, illetve keletre az Orosztelkén keresztül a Szoroskő felé (az ún. római úthoz 29 csatlakozva Torna felé). A harmadik elágazás pedig törés nélkül déli irányú. Bennünket ez az utóbbi érdekelt. Megjárása után azt láttuk, hogy átszeli a fennsík keleti nyúlványát, a hegyvonulat meredek déli peremén elágazik keleti és nyugati irányban, a leszálló vonulatában koszorúba fogja a hegyoldalban levő Szent Anna-kápolna térségét, majd a két irányból (a Biridla és a Meszes irányából) visszatérve a két ág a kápolnánál találkozik. Ennek a középkori, helyenként sziklába vájt, Hárskútról kiinduló és a Bencés lápát érintő, majd kettéágazása után a kápolnánál ismét találkozó gyors 3 0 útvonalnak nagy jelentőséget tulajdonítunk. Erre épülő következtetésünket ki is merjük mondani: a hárskati apátság és a Szent Anna-kápolna 27
