Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Vadkerty Katalin: Utószó

Utószó A Madách Könyvkiadó gondozásában 1980-ban indult sorozat, az Új Mindenes Gyűjtemény 6. kötetét kapja kezéhez az olvasó, s egyben az első olyan kötetet, amelyet — az előzőektől eltérően — utószó zár le. Ez a változás megköveteli, hogy bevezetőben szóljunk néhány szót a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség tudományos munkásságát dokumentáló, a jövőben is évente megjelenő tanulmánygyűjtemény koncepciójáról, céljáról és az eddig elért eredményekről. Az Új Mindenes Gyűjtemény rendszeres megjelentetése nemzetiségi életünk jelentős eredménye, hiszen kiadásáig csupán nyelvészeinknek és irodalmárainknak voltak sajtófórumai, míg a tudomány többi ágában elért eredményeink a heti, illetve a napilapokban nem léphették túl a népszerűsítés határait. Új közlési lehetőségünk rendszeresítését a CSKP lenini nemzetiségi politikájának következetes érvényesítése és az a tény alapozta meg, hogy a Csehszlovákia területén élő magyar nemzetiség soraiból — különösen az utolsó két évtizedben — az irodalmárok mellé felnőtt, és a tudományos nagykorúság szakaszába lépett a társadalomtudományokat hivatásos szinten művelő szakemberek (zömükben régészek, történészek, szociológusok, statisztikusok és néprajzosok) számottevő csoportja. Az eddig megjelent kötetek tartalmát vizsgálva szembeötlő a néprajz túlsúlya. Ismerve nemzetiségünk sorsának alakulását és fejlődését az utóbbi fél évszázadban, s figyelembe véve azt a tényt, hogy a csehszlovákiai magyar etnikum múltjának tudományos intézményi szinten való kutatása csupán esetleges, ezt a jelenséget törvényszerűnek kell tekintenünk. Az említettekhez hozzá kell tennünk, hogy értelmiségünk zöme paraszti származású, s erősen kötődik a faluhoz, a szülőföldhöz, az elődökhöz. Őszinte érdeklődéssel fordul ősei ünnepei és hétköznapjai felé, menti a múlt tárgyi és szellemi emlékeit. így adja meg a valaha küzdelmes és kemény munkát végző, rég elporladt férfiaknak, asszonyoknak, fiatalakoknak és gyermekeknek azt a tiszteletet, amivel az egzisztenciális biztonságban, kiszákmányolástól mentes társadalomban élő, a tudomány és a technika előnyeit élvező ember tartozik elődeinek. Elődeink hagyatékának feldolgozása és publikálása nem öncélú tevékenység, hanem szocialista hazafiságunk jelentős megszilárdítója. A szülőföldhöz való kötődés, a szülőföld szeretete és megbecsülése jellemzi a megjelent kötetek minden tanulmányát, s így az Új Mindenes Gyűjteményt a helytörténeti jellegű kiadványok közé kell sorolnunk annak ellenére is, hogy több tanulmány átlépi a földrajzi régiók kereteit, s a választott témát nagyobb területen, esetleg országos vonatkozásokban kutatja. Úgy véljük, vállalhatjuk a sorozatnak ilyen minősítését, mert ez csupán a választott témák bizonyos fokú területi leszűkítését jelenti, s nem vonatkozik a feldolgozások színvonalára. Ez utóbbi nem alacsonyabb a történetírás országos színvonalánál, s a közölt tanulmányok zöme megfelel az alapkoncepciónak. Eredményük egy-egy területi egység, egy-egy témakör új, specifikus vonásainak színvonalas feltárása vagy a már ismert problémák elmélyítése. Eddigi köteteiben sikeresen kerülte el a sorozat a provincializmus veszélyét, s reméljük, hogy az összefoglalások (rezümék) révén a magyarul olvasók tábora mellé sikerül megszerezni a szlovák és a cseh szakemberek tartós érdeklődését is, hiszen e munkák jelentősen hozzájárulnak a hazai múlt és jelen megismeréséhez. 166