Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Vadkerty Katalin: Utószó

Az Új Mindenes Gyűjtemény hosszabb távú koncepciója minden összetevőjében követi a CSKP XVII. kongresszusának határozatait, s ezek alapján arra törekszik, hogy figyelemre méltó láncszem legyen a párt politikai és kulturális céljait megvalósító folyamatban. Tudományszervező és ösztönző ereje szakembereink soraiban már kezdi éreztetni hatását, s így remélhetjük, hogy a sorozat a jövőben is ösztönzője lesz hazánk magyar nemzetiségű kutatóinak az anyanyelvükön való tudományos szintű publikálásban, így válik az Új Mindenes Gyűjtemény nemzetiségi tudatunk elmélyítőjévé, nemzeti egyenjogúságunk, s ennek révén nemzetköziségünk értékes bizonyítékává — a Komáromban 1789—1792 között Péczeli József szerkesztésében megjelent népszerűsítő folyóiratnak, a Mindenes Gyűjteménynek modern, a szocialista ember igényei alapján szerkesztett folytatásává. Érdekes jelenség, hogy a napjaink információs dömpingjében élo ember milyen nagy érdeklődéssel, fokozott figyelemmel kíséri s várja a távolabbi múltunkra vonatkozó új adatokat. Biztosra vesszük, hogy Kardos István fordulatokkal teli, érdekfeszítő írása is megmozgatja a szakembereket, az érdeklődőket, s reméljük, hogy a helyi állami szerveket is, akiknek anyagi és erkölcsi pártfogása, támogatása sokat segíthet a régmúlt eltűnt emlékeinek felkutatásában. Kardos István írása, amely lényegében munkabeszámoló, elvezeti az olvasót a feltételezésektől a valóságig, a feltárásig. Ismerteti a munka buktatóit, a meglepő és váratlan fordulatokat. A kérdések megoldásához segítségül hívja a történeti segédtudományokat, a művészetek és a kultúra történetét is, vizsgálja az egykori életforma szabályait, specifikus vonásait, és nem feledkezik meg a nyelvtudomány szempontjairól sem. Kihasznál minden adott lehetőséget, de sok kérdésre csak a következő munkálatok adhatnak választ. A céhek a feudális kori városok gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének fontos tényezői voltak, és a feudális kötöttségnek megfelelő szigorú szervezeti szabályok szerint működtek. Társadalmi és gazdasági jelentőségük a 18. század második felében a tőkebehatolás s általában a feudális rendszer válsága következtében csökkenni kezdett, s fellazult szigorú szabályozó rendszerük is. A céhek évszázados termelési, szervezési és értékesítési hagyományai bizonyos fokig alkalmazkodtak az új körülményekhez. De így is közel egy évszázad telt el 1872-ig, a céhek hivatalos megszüntetéséig. A tagságban élő hagyományokéhoz még több idő kellett. Sok céhszokás élt tovább a céhek helyett megalakult ipartestületekben, s némelyik végérvényesen csupán a kézművesipar szocializálásával vált történelemmé. Sándor Károly kötetünkben szereplő tanulmánya szülővárosa, a szlovák és a magyar etnikum határán fekvő, a 19. század végétől erősen iparosodó Léva céheinek múltját kutatja. Történetüket beilleszti a város és a környék köztörténetébe, s ezzel megteremtette az alapot fejlődésük átfogó értékeléséhez. A szakirodalom mellett saját levéltári kutatásaira alapoz, s ezek az adatok lehetővé teszik a lévai helyi sajátosságok kidomborítását és értelmezését. Munkájának érdekes része a céhekben vezető szerepet játszó családok nevének felsorolása. így találkozhatunk nem egy olyan családdal, amelynek tagjai jelentős mértékben bekapcsolódtak a fasisztaellenes harcba, s részt vettek szocialista jelenünk kialakításában is. Ozsvald Árpád költő és újságíró, a régi könyvek szenvedélyes gyűjtője, egy ismeretlen kéziratos könyvecske válogatott fejezeteit adja az olvasó kezébe. Szerzője Bene Károly, Nógrád megyei birtokos nemes. Munkája tanúsága szerint alapos ismerője a felvilágosodás politikai problémáinak, irodalmának, és magabiztosan mozog a világirodalom klasszikusai között 167