Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Kardos István: Körtvélyes-Hárskút
a három alapvető kérdés (mikor építették? kik építették? mi célt szolgált?) egyikére sem tudtunk válaszolni. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon korai építményről van szó. Első föltételezésünk vakmerő volt (igaz, az egyik szakmai konzultáción a vendégkollégák fantáziája a miénket is jócskán túlszárnyalta). Nem teljesen oktalanul arra gondoltunk, hogy erődítményről van szó, s az építmény a 12. század első évtizedeiből származik. Tudni való, hogy ebben az időben az összefüggő lakott terület határa a Sajó-völgy déli részén a Hanva nemzetség szállásterületeinek felső határával lezárul Sajógömör vonalában. Ezen túl, északi irányban gyepű volt. (Valószínű, hogy a gyepű és az ezen túli rész, a gyepűelve sem volt teljesen lakatlan: szórványtelepülések voltak c területeken.) A gyepű stratégiailag fontos pontjaira határvédőket küldtek, így alakultak ki szervezetten az őrhely-települések, esetünkben a gömörőrök falvai. A törzseken belüli feszültségek és a nemzetségek szaporodása következtében az összefüggő települések régiója egyre inkább kitágul (a 12. század második felében eléri a már eltűnt Özörény, valamint Pelsőc, Csetnek vonalát), s e mozgással párhuzamosan északabbra tolódik a határvédő sáv is. Új őrhelyek alakulnak; határállomás volt a mai Berzéte mellett is. De ezen a ponton le is zárult az őrhelyek további északi irányú vonulása, mégpedig azért, mert a terepviszonyok (Gömör-Szepesi érchegység), az északi irányban nyíló katlan őserdőszerű vegetációja feleslegessé teszi szerepüket, illetve képtelenné tették őket feladatuk ellátására. Ezért keleti irányba húzódnak, s hosszabb-rövidebb megállapodás után eljutnak a Hernád völgyébe, sőt a Poprád folyó vidékére is. (Településeik néprajzi nyomai évszázadokig fennmaradtak, itt is „gömörőrök" néven ismerték őket. 1 2) Ezzel a szakaszos mozgással, a gömörőrök keletre vonulásával kapcsolatosan vetődött fel bennünk a kérdés: vajon a feltárt építmény nem az ő egyik erődítményük volt-e? E lehetőséget valószínűsítették a tágabb környék domborzati viszonyai is. A Sajó völgye és a Hernád-Bódva völgye (a Kassaimedence) közötti érintkezés legrövidebb és legjárhatóbb útját éppen a Meszes-patak völgye kínálta fel. A völgy északi meredek oldalán levő terasz, ahol a föltárt építmény állt, kitűnő ellenőrzési pont lehetett, sőt a mellette levő, jóval magasabban fekvő teraszról belátható az egész Torna völgye. Föltételezésünk tehát nem volt légből kapott. Hipotézisünket azonban megcáfolta a további kutatás, amelynek során egyértelműen kiderült, hogy az építmény tagoltságában szakrális jellegű — clZcLZ temolom. Ezek után már szerényebbek voltunk, s a másik végletbe estünk: úgy véltük, hogy ebben a térségben valamikor, nagyon korán falutelepülés volt, s annak a templomáról van szó. Talán a régi Körtvélyes volt itt, amelyiket az okiratok 1234-ben, 1243-ban és 1340-ben Kerthueles néven emlegetnek. Utána 90 éves pauza következik, hiszen az oklevelekben legközelebb csak 1430-ban szerepel. Ez a jelentős hézag, ami két emberöltőnek is felfogható, arra enged következtetni, hogy a régi falu valami oknál fogva kihalt, eltűnt, s a feltárt alapok egykori templomának maradványai. Ezzel elvileg magyarázható volt az a tény is, hogy a néphagyományban nyoma veszett. Későbbi ásatásaink a föltételezett hajdani falu nyomainak felkutatására irányultak, ám több, különböző mélységű és irányú szonda sem igazolta falutelepülés létét e térségben. Mégis lehetségesnek tartjuk (illetve tartottuk), hogy a kutatás eredménytelenségét egyszerűen a talaj sok évszázados eróziója okozza: lehetséges, hogy a falu tárgyi nyomai már régesrég a Meszespatak völgyébe sodródtak le. Fenti, második föltételezésünket egyetlen nyomós tény kérdőjelezi meg: 17
