Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

a feltárt építmény túlságosan nagy, méretei meghaladják a korabeli falusi templomokét. A kutató munkában gyakori a visszakanyarodás. Az említett lehetó'ségek csekély valószínűségét látva kénytelenek voltunk visszatérni az első esetlegességhez: Körtvélyes és Hárskút között kapcsolat van! Mondanom sem kell, hogy holtpontról indultunk, nem sok reménnyel. Mégis — más ésszerű lehetó'ség nem kívánkozván — erre a buktatókkal, évszázadokon át halmozódó akadályokkal zsúfolt útra tértünk. Tanulmányunk következő' részében erről lesz szó. B ,,Hárskúti apátság. A Boldogasszonyról címzett hárskúti cisztercita-rendü apátság egykor Torna, jelenleg Gömör vármegyében, 1141-ben alapíttatott. Az apátság, valamint a helység, egy kút körül bőven tenyésző hársfákról vette nevét. Alapítója ismeretlen. Valószínű azonban, hogy a Hárskúti nemzetség tagja, mely családból a tatárjárás alatt egy családtag Jászó védelmében halt el. Az apátság az egész középkoron át fennállott, zajtalan fennállásának csak a XVI. század második fele vetett véget. A mohácsi vészt követő zűrzavarok, valamint a hitújítás következtében az apátság birtokait valószínűleg a Bebekek foglalták el, a helység lakosai pedig az új tanoknak hódoltak, mialatt az apátság templomát is elveszítette, melyet csak 1662-ben foglaltak vissza. Az apátságot többé nem állították helyre, hanem csupán puszta címként adományozták." (Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Bp. é. n., 471—475.) „Az abaújmegyei Hárskúton is vannak romok, lehetséges, hogy itt volt a régi mézforrási cisztercita apátság (abbatia mellei font is)." (Szabó László: Az Árpád-kori magyar építőművészet. Bp. 1913, 263.) ,,(Ezt a ciszterci apátságot) talán László király tiszteletére építették, akit 1192-ben avattak szentté, mégpedig II. Endre király uralkodása után, IV. Béla tizenkettedik király uralkodása idején, a XIII. század elején." (Canonica Visitatio, 1814) „Ezt a cisztercita apátságot 1141-ben alapították, és IV. Béla 1243-as adománylevele említi. A XVI. század elején szűnt meg, mert a szerzetesek a törököktől való félelmükben szétfutottak. Fuxhoffer közli, hogy bár a kolostor épületei az idők folyamán tönkrementek, mind ez ideig fennmaradt az eredeti kolostori templom, amely azonos a mai plébániatemplommal. Állítólag 1662ben, amikor kikerült a protestánsok kezéből, átkeresztelték Keresztelő Szent János tiszteletére. A templom azonban építészetileg tisztán gótikus, legkorábban a XV. század elejéről származik, támpillérek nélküli poligonális presbitériuma van, menynyezete kétmezős keresztbordázású, megnyújtott hajótát tört íves diadalív választja el a szentélytől. Hajóját 1894-ben nyugati irányban bővítették, homlokzatába új tornyot építettek. Tehát az eredeti, Szűz Mária tiszteletére szentelt templom nem maradt fenn." (Václav Mencl: Stredoveká architektúra na Slovensku. Praha— Prešov 1937) Az idézetekből kiviláglik, hogy a szakirodalom és az egyháztörténet szerint 18