Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Kardos István: Körtvélyes-Hárskút
búcsújáró helyként említi, ahol évente egyszer tartanak istentiszteletet. A következő', 1753-as jegyzó'könyv, amely a püspök utasítására történt látogatás alapján íródott, semmi újat nem mond, a korábbit ismétli. Az előbbieknél fontosabb információkkal szolgál az 1755-ös Canonica Visitatio, amely egy Drascsics nevű emeritát (remetét) a kápolna kurátoraként, gondnokaként említ. Egy 1855-ből származó püspöki látogatási jegyzék visszatér Drascsics György nevéhez, s a holtak könyvében levő feljegyzés alapján azt mondja, hogy Drascsics 1739-ben újjáépítette a kápolnát. Szó van egy 60 librás harangról is. Építési idejét és „mirevalóságát" a forrás ismeretlennek mondja. A körtvélyesi Szent Anna-kápolnára vonatkozó ismereteinket a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A középkori falusi templomokhoz hasonló gótikus épület (az apszis kivételével). Stílusjegyei alapján ítélve a 15. század első felében építették. 2. Eredetileg szőlőhegyi kápolnaként szolgálta a módosabb rozsnyói polgárság egy csoportját, azokat, akik e környéken birtokoltak szőlőskerteket. Ok építtették, s némi megszakítással (husziták) egész a reformáció koráig tulajdonuk volt. Búcsújáró hellyé csak később vált, valószínűleg a 17. század végén, esetleg a 18. század elején, amikor is Szádvár tartozékbirtokai körül örökösödési viszályok dúltak németpárti^ tehát katolikus famíliák között. 1 0 3. A falfestmények és emlékszövegek lefedésére csak 1603 után került sor; lehetséges, hogy csak a század végén. 4. Többször is felújították. A legnagyobb és egyben legdurvább beavatkozás 1739-ben történt, amikor a kápolna külsőleg elveszítette eredeti gótikus jellegét. Valószínű, hogy ekkor épült újjá a szentély is, már barokkos stílusban. A későbbi időkben csak a tetőt cserélték, az építészeti struktúrában nagyobb módosításra nem került sor. IV „Ha tehát feladatunk a sajátos építési formák és technikák fejlődésén túl olyan jelenségek vizsgálata is, amelyekkel hozzájárulhatunk a történelmi földrajz tanulmányozásához, akkor nemcsak azokat a műemlékeket kell számon tartanunk, amelyek művészettörténeti élményt nyújtanak, hanem azokat is, amelyeknek művészeti szempontból nincs jelentőségük: tehát a legegyszerűbb építményeket is, azokat is, amelyek már csak töredékeikben találhatók, vagy éppen csak kiásott alapjaikban ismertek. Az a fontos, hogy időben biztosan meghatározhatók legyenek." 1 1 (Václav Mencl) A „körtvélyesi téma" alfája a kápolna volt, ómegája viszont a régészeti ásatások során feltárt régi templom. S ahogy az élet ómegájáról vajmi keveset tudunk, ez az építmény is titokzatos. Talán éppen ezért, rejtelmes némasága-nyomtalansága miatt vált egyre inkább munkánk központi kérdésévé. Emlékeztetésül hadd idézzük fel az ismert tényeket: hajója téglalap alakú, szentélye négyszög zárulású, anyaga forró mésszel kötött terméskő és tufa. Pontos keletezésű. Északkeleti vonulatában metszi a később épült kápolnát. Méretei arányosak, megfelelnek a középkori szakrális architektúra általános sémáinak. Háromnegyedrészt anyagukban tártuk fel alapjait, egynegyedrészt „negatívban", hiányukban. Az ásatás első szakaszában, tehát mielőtt a szentélyt feltártuk volna, 16
