Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Gaál Ida: A néprajzi gyűjtemény
kedhettek meg. Valójában a gyűjteményt csak a Kultúrpalota felépítése után, 1913 ó'szén helyezték el méltó körülmények között. A néprajzi kiállítás, melyet a Kultúrpalota emeleti termében Alapy Gyula rendezett, a többi gyűjteménnyel együtt 1914. április 12-én nyílt meg a látogatók előtt. 1 9 Az I. világháború eseményei miatt azonban liamarosan újra bezárultak a múzeum termei a nagyközönség előtt, s a kiállítás csak 1921-ben nyílt meg újra. A levéltári anyagban fennmaradt Alapy Gyula kézirata 1930-ból, amely tulajdonképpen tárlatvezető szövegnek készült, s a ráírt megjegyzésekből ítélve szerzője kiadásra szánta. Mivel a kézirat alapján nemcsak a kiállításról kapunk részletes képet, hanem a gyűjtemény eddig több ismeretlen tárgyáról is, érdemesnek tartjuk a néprajzra vonatkozó részt szó szerint közölni: ,,A negyedik teremben a régi magyar etnikum mindegyre elmosódó emlékeit őrzi muzeumunk. A régi martosi szoba (Mátyusfölde) és a népviselet még legtovább megőrizte a népi hagyományokat. A másik sarokban tuladunai sváb szoba bútordarabjait látjuk (Geszt es). A keramika részint mátyásföldi eredetű, részben csallóközi. Motívumban különösen gazdagok a csallóközi régi hímzések (keresztöltés) mellett kiállított tányérok és korsók (középtárló déli részén). Másik oldalán az ősfoglalkozások, halászat, pásztorélet eszközei mellett a népviselet díszítései (gombok, pitykék) és néhány díszesebb ruhadarab van kiállítva. Az ablak mellett levő alacsony tárlóban a komáromi régi gölöncsér népművészet emlékei, fazekasremekek, bábsütőminták láthatók. Kiállítottuk a pusztuló dunai malom kis modelljét és az aranyászó mesterség eszközeit is." 2 0 Mivel a múzeumi tevékenység a Jókai Egyesület keretén belül egyre inkább háttérbe szorult, a múzeum állandó kiállításának gondozását is elhanyagolták. 1935-ben szükségessé vált az anyag újbóli elrendezése. Az új kiállítás néprajzi része 1936 áprilisában nyílt meg a nagyközönség előtt. 21 Két évvel később, 1938 júniusában a Jókai Egyesület a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesülettel közösen az állandó kiállítás néprajzi termében időszaki kiállítást rendezett martosi és naszvadi népművészeti munkákból. 2 2 A néprajzi gyűjtemény leltározásának gondolata először 1935-ben vetődött fel az Országos Műemlékvédelmi Hivatal rendelete alapján. De ennek megvalósítására nem került sor. A komáromi néprajzi gyűjtemény helyzetében változást hozott a felszabadulás, amikor a múzeumi gyűjtemény állami kezelésbe került. Néprajzi gyűjtőmunkáról a felszabadulást követő években még nem beszélhetünk. Ekkor a fő feladat az egyesületi keretekben létrejött gyűjtemény leltárba vétele volt, de ez is csak 1955-ben indult meg. A néprajzi tárgyakat a leltárkönyvben nem választották külön a történelmi gyűjteménytől, hanem azzal közösen (III jelzés alatt) írták be. A néprajzi gyűjtemény gyarapításának szükségessége először 1959-ben merült fel a Szlovákiai Múzeumok Szövetsége múzeumi tanácsának Komáromban tartott ülésén, melyen a részvevők javasolták, hogy a múzeumot a jövőbsn néprajzos szakemberrel lássák el. 2 3 Erre azonban csak 1965-ben került sor, amikor néprajzosként Yalent Katalin került a múzeumba. Ettől az évtől kezdve a szerzeményi naplóban külön vezették az újonnan gyűjtött néprajzi tárgyakat (IV-es jelzéssel). Az 1966. február 21-én tartott munkaértekezlet jegyzőkönyvéből kiderül, a néprajzos feladatul kapta, hogy a történeti gyűjteményből válogassa ki az egyesületek idejében gyűjtött néprajzi 96
