Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Gaál Ida: A néprajzi gyűjtemény
tárgyakat. 2 4 Erre azonban nem került sor, és így a néprajzi tárgyak mind a mai napig a feudalizmus kori történeti gyűjtemény részét képezik. Múzeumunkban a felszabadulás utáni néprajzi tevékenység megindulását 1965-től, az első néprajzos múzeumba lépésétől számíthatjuk. Abban az évben 176 darab tárgy került a néprajzi gyűjteménybe, ebből 149 darab vásárlás útján. A begyűjtött anyag nagyobb része népviseleti tárgy és népi kerámia, de több munkaeszköz és lakástextília is került a gyűjteménybe (l. táb'í., 175. és 176. 1.). Valent Katalin távozása után 1966-ban Nagy János szobrászművész töltötte be a néprajzi állást. Őt nem egészen egy év múlva Vavrovics Ilona váltotta fel, aki 1973-ig folyamatosan dolgozott az intézményben. Az 1966os év 195 darabból álló új szerzeményében a népviseleti tárgyak voltak túlsúlyban. Az 1967-es gyűjtés jelentős részét ugyancsak népviseleti tárgyak képezték. A következő két évben feltűnően csökkent a leltárba vett néprajzi tárgyak száma. 1968-ban 34, 1969-ben pedig csak 2 darab tárgyat tartottak nyilván új szerzeményként. Ez azzal magyarázható, hogy 1968-tól 1970-ig a múzeum épületét tatarozták, a gyűjtemények egyik helyiségből a másikba vándoroltak, míg végre 1970-ben a padlástérben kialakított új raktárhelyiségben helyezték el őket. A gyűjtőmunka szervezését viszont az emiített években sem hanyagolta el az intézmény. 1968-ban a múzeum néprajzosa a Komáromi Járási Pionír- és Ifjúsági Házzal közösen a járás alapiskoláiban néprajzi gyűjtést szervezett. Azokban az iskolákban, ahol a legsikeresebb volt a gyűjtés, kiállítást is rendeztek (Hetény, Izsa, Martos). A gyűjtés célja a múzeum néprajzi gyűjteményének a gyarapítása volt. Sajnos, a múzeumba került tárgyakról nem készültek pontos leírások; a szerzeményi naplóba így csak az ajándékozó iskola neve került. A nép szellemi kincseinek megőrzése végett 1971-ben a múzeum megvásárolta az Ág Tibor gyűjtötte csallóközi és mátyusföldi népdalok lejegyzéseit (235 szöveget és dallamot), s ezzel az az évi gyűjtések darabszáma jelentősen megnőtt, összesen 496 darabra emelkedett. Az 197l-es szerzeményből említést érdemel még 33 darab eredeti, építészeti és halászati témájú fényképfelvétel, melyet Vargha László készített 1940-ben Martoson. 1972-ben szintén Ág Tibor gyűjtéséből került a múzeumba 109 magyar népdal szövegének és dallamának lejegyzése. Abban az évben a múzeumban dolgozott néhány hónapig Štefan Kollár néprajz szakos egyetemi hallgató, aki szakdolgozata témájával kapcsolatban főleg mezőgazdasági munkaeszközöket gyűjtött a múzeum számára. 1973 augusztusában a múzeumból távozó Vavrovics Ilona helyébe Gaálné Šťastny Ida lépett, aki az első egyetemi végzettségű néprajzosa lett az intézménynek. Első feladata a tárgyak másodfokú leltározása volt. 1973-ban 61 tárggyal gyarapodott a múzeum néprajzi gyűjteménye, javarészt népviseleti darabokkal. 1974-ben a néprajzi gyűjtőmunka főleg népi lakberendezési tárgyak megszerzésére irányult, ugyanis a múzeum Martoson egy, a paraszti lakáskultúrát bemutató tájházat kívánt létrehozni. Ebből a célból Martoson sikerült megvásárolni egy hagyományos szobaberendezést — festett menynyezetes ágyat, egy asztalt faragott padokkal, tulipántos ládát, tékát, a berendezéshez tartozó lakástextíliát — és egyéb lakberendezési tárgyakat. A következő év gyűjtése szintén a martosi tájház berendezésének kiegészítésére irányult. Ismét egy hagyományos szobaberendezést vásárolt meg a múzeum a hozzá tartozó festett tányérokkal és a jellegzetes piros mintás 97
