Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

A gyűjtemények története - Ratimorsky Piroska: A régészeti gyűjtemény

A régészeti gyűjtemény Ratimorsky Piroska A múzeum régészeti gyűjteményének fejlődését három időszakra bontva tárgyaljuk: az 1. időszak az egyleti keretekben működő múzeum régészeti gyűjteményének kialakulását és fejlődését foglalja magába az I. világháború végéig, a 2. időszak az I. Csehszlovák Köztársaság alatti egyesületi múzeum régészeti gyűjteményével foglalkozik, a 3. időszak pedig a felszabadulás után állami kezelésbe került múzeum régészeti gyűjteményének alakulását követi nyomon. A régészeti gyűjtemény létrehozásának gondolata a Történelmi és Régészeti Egylet 1886-os megalakulásával egy időben került előtérbe. Alapszabályzata értelmében az egylet egyik fő feladatának tekintette a régészeti feltárásokat, a régészeti emlékek gyűjtését, sőt kiállítását is.

1 A megalakulást követő hónapokban a pártfogó és támogató tagok jó néhány régészeti emiéket ajándékoztak az egyletnek,

2 s az fokozatosan megalapozta múzeumi gyűjteményét, amely 1887-ben a Református Kollégium nagytermében talált otthonra. Az egylet fennállásának első tíz évében (1886—1897) a régészeti tárgyakat Gyulai Rudolf gondozta, akit 1888 januárjában választottak meg a régiségtár őréül. Gyulai a régiségtárba került tárgyak ajándékozóinak nevét rendszeresen közzétette a helyi lapokban, a gyűjteményből pedig kiállítást rendezett, amelyhez útmutatót is készített.

3 A korabeli leltárkönyv vagy szerzeményi napló nem maradt fenn, de feltételezhető, hogy a tárgyakról pontos leltárt vezetett. Alátámasztja ezt az egylet alapszabályzata is: ,,A régiségtár őre minden egyes darabot, mely a régiségtúrba kerül, számmal ellát, s a naplóba a lelőhelynek s a körülményeknek minél pontosabb leírásával bevezeti, minden év végén a gyűjtemény gyarapodásáról jegyzéket készít, annak egyik példányát a közgyűlésnek, a második példányát a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldi be. "

4 Ezt a nyilvántartást sajnos eddig a levéltári anyagban sem sikerült megtalálni. A régészeti gyűjtemény fejlődése így csupán a helyi sajtó és az egyleti kiadványok híradásaiból rekonstruálható, az 1889-ig gyűjteménybe került régészeti tárgyak számáról pedig a Gyulai-féle Kalauz tájékoztat, amely átfogó képet nyújt az egylet akkori gyűjteményéről, s fontos forrás a régi gyűjteménybeli tárgyak meghatározásához, még ha leírásai ma már nem felelnek is meg a korszerű nyilvántartás követelményeinek. A régiségtár a korai szakaszban rendszertelenül gyarapodott. Ásatásokat az egylet fennállásának első éveiben nem végeztek, noha ezt az alapszabályzat lehetővé tette volna.

5 A régészeti gyűjtemény tárgyainak a leírása is számos esetben pontatlan volt; a munkát a helyi gimnázium tanárai végezték, akik a régészet tudományában járatlanok voltak. A régészeti emlékekről csupán jegyzék készült, a tárgyat egyetlen esetben sem rajzolták le. 67