Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A múzeum története - Ratimorsky Piroska: Az állami kezelésbe vett múzeum ( 1945-1984)
mus építésének időszakát kellett volna dokumentálnia. 1958-ban Robert Skákala igazgató tervbe vette a múzeum évkönyvének kiadását is, 4 9 ez azonban nem valósult meg. Az ötvenes évek végén a múzeum további fejlődését már erősen gátolta a helyhiány, nem volt hol tárolni a gyűjteményt, hiányzott a megfelelő raktárhelyiség. Az a kis kollektíva, amely a múzeumban dolgozott (igazgató, konzervátor-preparátor, takarítónő-teremőr), képtelen, volt eleget tenni a növekvő követelményeknek. A múzeum megsegítésének szándékával 1959. január 14—15-én Komáromban ülésézett a Szlovákiai Múzeumok Szövetségének múzeumi tanácsa. 5 0 E szövetség a múzeumokat irányító közigazgatási szervek tanácsadó testületeként működött, módszertanilag irányította a múzeumok tevékenységét, és jelentős szerepet játszott a szlovákiai múzeumhálózat kiépítésében. Az említett tanácskozáson Robert Skákala beszámolója után a múzeum tevékenységéről a következő megjegyzések és indítványok hangzottak el:,,... a múzeum jellegére való tekintettel gyűjtőterületét és tevékenységét ki kell terjesztem az egész Duna menti területre. (. . .) AHandó kiállításán hangsúlyosan ki kell emelni a római kort, és indítványozzuk, hogy az intézménybe vegyenek fel egy szakembert, aki az ókori régészettel fog majd foglalkozni. A bizottság javasolja az állandó kiállítás történeti részének átrendezését abban az értelemben, hogy abban nagyobb teret kapjanak a helyi hagyományok, pl. Jókai Mór, és mellőzzék azokat a tárgyi emlékeket, amelyek a Duna menti területre nem jellemzőek." Az ülés résztvevői továbbá indítványozták a néprajzi gyűjtemény kiegészítését és a múzeumi alkalmazottak számának fokozatos növelését a következő összetételben: 1. igazgató, 2. történész, 3. ókorral foglalkozó régész, 4. néprajzos, 5. konzervátor, 6—8. segéderők. Az ülésen részt vett a jnb kiküldötte is, aki megígérte, hogy támogatni fogja a múzeum fejlesztését. 5 3 A fentebbiekből kitűnik a Szlovákiai Múzeumok Szövetségének az a törekvése, hogy a szlovákiai múzeumhálózatot az 1950-ben készült tervezet szerint építse ki. Ez a földrajzi-történelmi tájegységek elvén alapult, s indokolttá tette a komáromi Duna Menti Múzeum területi jellegű intézménnyé való alakítását, valamint szakkáderekkel való fokozatos ellátását. Még 1959-ben felvettek egy történészt. A múzeum fejlődésének következő időszaka az I960—1967-es évekkel határolható be, amikor változott az intézmény minősítő besorolása a szlovákiai múzeumhálózaton belül, s módosult a gyűjtőterülete és a szervezeti felépítése is. Az első adat a gyűjtőterület megváltozásáról az intézmény 1962-ben kidolgozott távlati fejlesztési tervében olvasható: 5 2 .. a múzeum járási jellegű, működési területe a[Kcmárcmi járás és a Duna középfolyásának mentén fekvő terület." E tervből továbbá megtudjuk, hogy a múzeum besorolása „. . .járási, III. kategóriájú, a római kori gyűjteményekre specializált." A múzeum feljesztését az említett terv a következőképpen fogalmazza meg: ,,. . . a fejlesztés fő iránya az intézmény szakosítása a római kori emlékekre és a mezőgazdaság fejlődésének dckimentálására." Sajnos az intézmény akkori szervezeti és működési szabályzata nem maradt fenn. A múzeum gyűjtőterülete 1964-ben ismét módosult. 5 3 Április 1-től természettudományi osztályának gyűjtőterületét kiterjesztették a Dunaszerdahelyi és Érsekújvári járásra is, és az intézményt — tekintettel területi hatáskörére — a Nyugat-szlovákiai kerület regionális múzeumhálózatának újonnan kidolgozott tervezete alapján a II. kategóriába sorolták. 51
