Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
tum (Deutsch-Altenburg) útvonal. 5 1 A hadi út leírt déli ága nyilvánvalóan azt a kisebb vízfolyásokban gazdag vidéket kerülte meg, amelyet a középkorban a Cseles meg a Csiliz övezett. 3. A Csallóköz sziget Nagy Károly avar háborúinak korában, a VIII. és IX. század fordulóján Az antik világ gazdag helyrajzi anyagot tartalmazó nagyszerű világtérképeit a népvándorlás viharai a feledés homályába süllyesztették. Ptolemaios művének utolsó használatáról 500 körül van tudomásunk. Évszázadok teltek el, amíg Maximus Planudés (1260—1310) bizánci szerzetes ismét megtalálta az elveszett könyvet. Az újrafelfedezett Ptolemaiost az akkoriban már alig ismert görög 1 nyelvből csak 1415 táján fordította le latinra az Emmanuel Chrysoloras munkáját folytató és befejező Jacobus Angelus. Nyomtatásban első ízben 1472-ben jelent meg Bolognában. 5 2 A Karoling-reneszánsz, vagyis a kolostori műveltség a VIII. században visszatért a népvándorlás özönébeni elpusztult antik kultúra megmaradt emlékeihez. Értéküket felismerve megkezdte azok következetes feltárását és másolását. Ennek keretében alakult ki a korai román, a praeromán kultúra. Az antik hagyományok feltárása folytán Ptolemaios műve, sajnos, nem került elő. Helyette csupán a római világ közszükségleteit kielégítő korong- és útitérképekkel ismerkedtek meg a karoling kultúra építői. A korongtérképeken egy ellipszis vagy kör alakú keretben az akkor ismert egész világot — Európát, Ázsiát és Afrikát — három részben, sajátos módon T betűi alakjába szerkesztve ábrázolták. Innen ered a „T-térkép" elnevezés is. Ezeken a térképeken még az országok nevei is hiányosan szerepeltek. Városok meg igazán elvétve fordultak elő rajtuk. Ezért egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, hogy Beatusnak, a vallecavai bencés szerzetesnek Commentaria in Apocalypsim c. 776ban írt művében — amely a Szentírás utolsó könyvét, a Jelenések könyvét magyarázza — csak olyan T-térképpel találkozunk, amelynek Duna-képe részünkre szinte semmit sem mond. (Lásd a 2. képet.) Einhardus jóvoltából tudjuk, hogy Nagy Károly frank királynak (768—814) és a Nyugat-római Birodalom császárának (800—814) is volt három olyan ezüstasztala, amelynek lapjára térképet véstek. Az egyik asztallapot Konstantinápoly, a másikat Róma, a harmadikat meg az egész akkori világ térképe díszítette. Az utóbbiról Nagy Károly végrendeletében így emlékezett meg: „A harmadik (ezüstasztal), amely a többit művészi szépségével és nagy súlyával jelentősen felülmúlja, amely a három egymás mellett fekvő világrészből álló világ képét finoman és részletesen ábrázolja." 5 3 A 811-ben írt] végrendelet idézett szavaiból ítélve Nagy Károly világtérképe nyilván szebb volt mint Beatusé. Sőt az is lehetséges, hogy helyrajza is gazdagabb volt. Szerkezete azonban nyilvánvalóan megegyezett Beatus térképével, hiszen a három világrész említése T-térképre utal. Vidékünkre nézve tehát a Nagy Károly ezüstasztalára vésett térkép sem tartalmazott gazdagabb vízrajzi anyagot. Éppen ezért a Csallóköz létét csak Nagy Károly korában írt év77
