Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
Először: A Duna, határalkotó, vagyis fő ága nem a mai Nagy-Duna helyén, hanem a Kis-Duna Nyárasd-Apácaszakállas, vidékéig terjedő vonalán folyt, ott délnek fordult, és úgy ért a mai Komáromhoz. Másodszor: A Rába folyó nem Győrnél vagy Véneknél ömlött a Dunába, hanem Komárom körül, a mai Ószőny határában egykor volt Brigetiónál. Harmadszor: A részletes vízrajzi adatok ellenére egy szót sem ejtett a Vágról, holott annál jóval kisebb folyókat, pl. až ausztriai Naab folyó torkolatát pontosan meghatározta. B/ Hitelesek-e Ptolemaiosnak a Csallóköz területére vonatkozó adatai? A hitelesség nagyon fontos kérdését két úton közelíthetjük meg. Először Ptolemaios adatainak elemzésével, vagyis belső érvekkel. Másodszor Ptolemaios állításainak későbbi oklevelekkel, térképészeti forrásokkal és földtani ismeretekkel való összevetésével, vagyis külső érvekkel. A belső érveket itt, a többi említett bizonyítékot pedig a további alfejezetben foglaljuk össze. Ptolemaiosnak a Csallóközre vonatkozó földrajzi adatai ellenőrzésében — sőt részben a minket érdeklő további adatok esetében is — ma is egyértelműen azonosítható földrajzi pontokból kell kiindulnunk. A Csallóköz vidékén Ptolemaios három — fentebb már ismertetett — pontot adott meg. Közülük kettő, a Morva és a Rába folyó II. századi torkolata biztonsággal azonosítható. A Morva torkolatának mai és II. századi azonosságát ai dévényi szikla biztosítja, a Rába-torkolat helyét pedig a Brigetio nevű határváros Öszőny határában meglelt romjai. A romok és Brigetio azonosságát az ott feltárt feliratok igazolják. 3 0 Három, földrajzi szélességgel és hoszzúsággal meghatározott ókori pont esetében, melyek közül kettő mai helyzete ismert, a harmadik, ismeretlen helyzetű pontnak azonosítása a legegyszerűbb geometriai feladat. A fenti szélességi' és hosszúsági adatok azt bizonyítják, hogy Ptolemaios a Morva- és a Rába-torkolat közt — vagyis a mai Csallóköz területén — egykor átfolyó és délnek forduló Dunakanyarulatot mindkét folyó torkolatától északabbra helyezte. Ezt az Egyenlítőtől észak felé haladó szélességi körök növekvő számértéke bizonyítja. Közlése szerint tehát a Dévényi-kapu és Komárom közti Duna-szakasz birodalmi határt alkotó főmedrét a mai Nagy-Duna médrétől jóval északabbra kell keresnünk. Felmerülhet az a kérdés is, hogy Ptolemaios kéziratának másolásai közben az elmúlt) 1850 év alatt nem csúszott-e hiba a szélesség és hosszúság számszerű adataiba? Ezt a gyanút Ptolemaios maga oszlatta el, mert a koordinátáival kifejezett állítását szóban is megerősítette: „a következő kanyar helyzete (t. i. a Morva torkolata után), amelynél a Duna délnek fordul, 40° 40'; 47°50'. A Duna déli oldalába ömlő folyó torkolatánál, amelyet Narabó-nak (Rábának) neveznek, 41°; 47° 40' ". 3 1 Az adat hitelében tehát nincs okunk kételkedni. Második és harmadik érvünk azoknak a ptolemaiosi adatoknak az ellenőrzésére épül, amelyek a vidékünkkel balról és jobbról egykor szomszédos két római tartomány területén a Duna ókori és mai adatainak összevetéséből meríthetők. Felső-Pannonia baloldali szom71
