Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

Strabón ismeretei szerint tehát a minket érdeklő Duna-szakasz déli oldalán a boiosok pusztája, az északi oldalán pedig a gátak, illetve másik nevükön a dákok földje terült el. A dákok földje a „Herciniai erdős hegység" mentén nyúló, név nélkül említett Kis-Kárpátok egy részét is magába foglalta.

1

2 Természetesen Strabón a Dunáról itt semmi részletesebbet nem írt, sőt nem is írhatott. Híradását azért ismertettük ilyen részletesen, hogy a római hódítás első évszázada folyamán vidékünk földrajzi képének elmélyülő ismereteit legyen mivel összevetnünk. A következő — az ókori földrajzi ismeretek bővülését bizonyító — közléssel az idősebbik Plinius Secundus híres természetrajzi könyvében, a Naturalis Históriában találkozunk. A Dévényi-kapu meg a Visegrádi-szoros közt folyó Duna-szakasz északi oldaláról ezt írta: „A Duna és a Herciniai erdős hegység közt fekvő vidéket egészen a Carnuntumi (Deutsch-Altenburg, Ausztria) téli táborig, valamint a germánok ottani határvidékéig a síkságokat és rónákat a szarmata jazygok birtokolják, de a hegyek és az erdős dombvidékek a dákok kezében vannak, akiket ezek (ti. a jazygok) a Tiszáig kergettek a Marus (Morva) vagy a Duria folyótól, amely elválasztja őket (ti. a jazygokat) a svébektől és Vannius királyságától. A hegyek túlsó oldalát a basztarnok és más germán népek birtokolják."

1

3 A Duna déli, Pannónia felé néző oldaláról Strabónnal szemben Plinius már lényegesen többet tudott: „Noricumhoz tartozik a Peiso tó, a bojok pusztasága, sőt még az isteni Claudius coloniája, Savaria és a Scarabantia Iulia oppidum is."

1

4 A Naturalis História idézett részeinek i. sz. 41—51 közt kellett készülnie. Ugyanis a Sabaria—Szombathelynél szereplő városalapító, I. Claudius császár, 41-ben lépett trónra. Viszont Vannius kvád királyról — aki 51-ben megbukott —• Plinius még mint uralkodóról emlékezett meg. A minket érdeklő Duna-vidék ismerete tehát az I. század elején már az északi oldal két folyónevére, a Morva folyóval kétségtelenül* azonos Marusra és a tőle keletre fekvő Duriára is kiterjedt. Egyetértünk Oldřich Pelikán professzorral, hogy az utóbbiban a Vág folyónév elődét kell látnunk.

1

5 Ugyanakkor a déli oldalon az ókori ismeretek három várossal és egy tóval gyarapodtak. A Peiso vagy Pleiso tó azonosításában nem egyértelmű a történettudomány állásfoglalása. Vita folyik arról, hogy a Fertő-tavat vagy a Balatontj kell-e érteni alatta.

1

6 Plinius felsorolási irányát figyelembe véve — mely szerint a tó Noricum, vagyis a mai

1 Ausztria központi részei, meg Sopron és Szombathely közt fordul elő — úgy véljük, hogy a Peiso csak a Fertő-tó lehet. A Csallóköz vidékének vízrajzi] ismerete az i. sz. első század első felében a Csallóköz vízrendszerének szomszédságában fekvő két nagy folyóra — a Morvára és a Vágra — egyértelműen, a Fertő-tóra pedig feltehetően kiterjedt. Egyúttal meg kell állapítanunk, hogy Plinius a Rábát még nem említette. A Csallóköz vidékének további részletesebb vízrajzi megismerésére a Carnuntumban és később Brigetióban (Öszőny, Magyarország) állomásozó hajóhad tevékenysége adott módot. Első említésével Róma 66