Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században
burgban az első állami dohánygyárat. Dohányt ültetni ezután csak a TabakconsumsAdministration engedélyével lehetett. 9 3 A dohánykereskedés ügyében a következő lényeges fordulat 1784ben következett be, amikor megjelent II. József Tabak-Gefällsordnungja, amely megszüntetve az appaltó-rendszert, véglegesen bevezette az állami monopóliumot. 9 Halkereskedés Komárom, akárcsak néhány más város a Duna és annak legnagyobb mellékfolyói mellett, a 16—17. században főképpen a tokfélék (az akár 8—10 m hosszú és több mázsa tömegű viza, továbbá az 1—2 méternyi és 15—40 kg-os sima tok, vágó tok, sőregtok és a kecsege) fogására volt berendezkedve. Ezek a halak abban az időben még minden évben felúsztak a Fekete-tengerből a Dunán, hogy a meleg és a tiszta folyóvizekben szaporodásukról, ikráik lerakásáról gondoskodjanak, ám Bécsig nem jutottak el. Ha tehát osztrák területen ezeket a nemes és ízletes halfajokat fogyasztani akarták, gondoskodni kellett odaszállításukról. A hosszú szállítás, akár szekéren, akár vízi úton történt, feltétlenül szükségessé tette az áru legalább egy részének tartósítását még akkor is, ha kialakult módszerei voltak az élő állapotban való szállításnak. Vagy szekéren, hordókban, vagy a Dunán hajókon és bárkákban, tehát mindenképpen vízben tartva érkezett a hal a távoli piacra. 9 4 Hogy a szállítás folyamatos legyen, az uralkodó körök a lehető legnagyobb kedvezményeket igyekeztek biztosítani a halkereskedők számára. Azon a címen, hogy a halat az udvar számára szállítják, a bécsi halkereskédők is kiváltságokat szereztek, amelyek biztosították számukra a szabad utazást Magyarországon, s azt az előnyt, hogy a Bécs részére a szárazon és vízen szállított hal után vámként semmit se kötelesek adni. 9 5 Mivel a hazai kereskedelmi érdekek úgy kívánták, hogy az idegenek kiváltságai ne legyenek széles körűek, a 14. századtól egészen az 1700-as évek elejéig folyt a harc azok kiharcolásáért, illetve (magyar részről) korlátozásukért. A bécsi halkereskedők kiváltságai a magyar országgyűlésen is szóba kerültek. A magyar kamara, a törvényekre támaszkodva, 1656-ban egy Bécshez intézett feliratában kimutatta, hogy a bécsi halkereskedőcéh kiváltságait Magyarországon érvényesnek nem tekintheti. A rendek kimondták, hogy a bécsi halászoknak és halkereskedőknek —• ha a halat nem a királyi udvar számára szállítják — a vámot és harmincadot (1569 körül egy hordó kisebb hal után ez 25 dénárt jelentett) meg kell fizetniök. Köztudomású volt ugyanis, hogy ezek a kereskedők évente sok ezer forint értékű halat vittek ki, de nem az udvar számára, hanem azért, hogy a bécsi piacon busás haszonnal eladják. 9 6 Amikor a török kiűzése után a rend helyreállt, a bécsi halkereskedők ismét előálltak kívánságaikkal, de akkor már nem egész céhek, hanem magánemberek kaptak kiváltságokat. Az 1713. évben III. Károly ilyen levelet adott pl. Lukam József császári udvari halászmester 185
