Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák

lehetőségeit és korlátait. Meggyőződésem, hogy még találhatók az Ung-vidók déli felében olyan játék dalok és mondókák, amelyek színesíthetik a magyar népköltészetet. Bűnös mulasztás volna hagynunk akár csak egyet is veszendőbe menni1. A gyermekjátékszerek Az iparosodás föllendülésével egyidejűleg fokozatosan elsorvadt a házi játékkészítés

1. Ez a tény pedig óhatatlanul a gyermekek barkácsolási készségének elszegényedéséhez, alkotóképességük beszűküléséhez vezetett. Sajnos, mindezt sem az iskolai műhelymunka, sem pedig a politechnikai oktatás nem pótolhatja. Nem véletlen tehát, hogy Erdei Ferenc ezzel összefüggésben okos érvekkel szólt a kézműipar „emberi vonzóerejéről, értékéről és varázsáról", amelynek mai és jövendőbeli létjogosultságáról meg volt győződve

2. Az Ung-vidéki falvakban még a két világháború között is kizárólag cukorkával vagy egyéb nyalánksággal örvendeztették meg a szülők a gyermekhadat, ha megtértek az ungvári vagy nagykaposi vásárból. Persze, csak akiknek tellett ilyesmire. Játékot vásárból? Bizony még a módosabb gazdák sem hoztak az apróságnak. Hiszen ott volt körülöttük a gazdag természet, váltakozó évszakaival újabbnál újabb játékszereket kínálva. Rügyfakadás előtt dús nedv áramlott a fűzfavessző kérge alatt, egy-két nyisszantás a bicskával, és engedelmesen, simán csusszant le a vessző héja. Most már csupán egy kis igazítás szükségeltetett rajta, s készen volt a fűzfasíp. Ősszel például a vadgesztenye kínálkozott az alkotókészség kiélésére. Pálcikákat szurkált bele, s csakhamar egész nyájat terelgethetett, dédelgethetett vagy éppen szidhatott a pöttöm gazda, aki a felnőttvilág hű mását igyekezett megalkotni játékaival. A játékszerhez szükséges anyag ott volt tehát a falusi gyerek vagy felnőtt keze ügyében, csak le kellett hajolnia érte és egy keveset igazítania rajta. A „keveset igazítani" persze relatív fogalom, mert voltak azért szép számmal olyan tárgyak, amelyeken alkotóik olykor hosszú hónapokat, sőt egész évet is elpepecseltek, aprólékos műgonddal alakítva minden rovást- Egy ostornyél kifaragása például a rákerülő bőr- vagy kenderfonattal

3 igen sokáig tartott, nagy hozzáértést, gondos megmunkálást igényelt. Nem kevesebb gonddal készült például a kelepelő

4, amelyet még a negyvenes években is szép számmal készítettek vidékünkön. Ezeknek a tárgyaknak az elkészítése nyilván nagyobb műgondot igényelt, mint egy napraforgókóróból rögtönzött „lovacskáé". Jellemző a gyermekek türelmére, hogy ha valamit mindenáron meg akarnak szerezni, mennyire kitartóak. A 30-as években falvainkban erősen terjedő kártyajáték, sajnos, csakhamar utánzókra, játékos-utánpótlásra talált a 8—14 éves fiúk körében is, igen ám, de kártyához csak úgy jutottak hozzá, ha maguk készítették el. Rajzolgató, festegető hajlamú fiúk sokszor hónapokig bíbelőd95