Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák
tek a rajzlapból, kartonpapírból kivágott kártyalapokkal, amíg megfestették mind a 32 lap pontos mását, vízfestékkel vagy színes ceruzával. A játékkészítés tehát célszerű iskolául szolgált a felnőttkori készségek kialakításához 5, s erre fölöttébb szüksége is volt minden gazdának, ha szégyenszemre nem restellte például a kicsorbult gereblyefogakat, az elhasznált, szakadozott hámot mással megcsináltatni vagy kilyukadt pelyvahordó kosarát mindjárt kicseréltetni. A gyűjteményeimben szereplő játékok túlnyomó többsége a néhány évtizeddel ezelőtti gyermekeknek készült, illetve azok legtöbbjét ők készítették és ők is játszottak velük. Más tájakról származó gyűjteményekben a mieinkkel azonos játékszerekkel találkoztam. Az volna a különös, ha az Ung-vidéki gyermekjátékok teljesen eltérőek lennének más magyar vidékek, illetve a környező népek játékaitól 6. A felnőttek termelési eszközei is hasonlítottak egymásra Közép-Európa-szerte 7. A természet és a felnőttek világa lényegében azonos ötleteket sugalltak tágabb szülőföldünkön; ezért hát természetes, hogy a Küküllő menti gyermek legtöbbször hajszálpontosan olyan játékkal űzte szabad idejét, mint az Ungvidéki. Végül figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a játékok terjesztésének is megvan a sajátos vándorútja, mint a népdaloknak és népmeséknek 8. A játékszerek készítése tehát igen szorosan kapcsolódott az évszakokhoz, pontosabban: az évszakonként ismétlődő munkákhoz és a munkaeszközökhöz. A kislányok játékában fontos szerep jutott az anyaságra való fölkészülésnek és a majdani háziasszonyi teendők elvégzésének. Ezért a rongybabák készítésétől a főzőcskéig terjedő játékskálán csak a kislányok játékszokásai szerepelnek 9. A munkaeszközök másolásán, utánzásán kívül fontos szerepet kapott a nagyszülők meséiből és a mesekönyvekből ismert hősök megjelenítése. A fiúk játékaiban különleges hely jutott az idősek által átélt és elmesélt háborúk eljátszásának. Nem kell tehát különösebb képzelőerő annak megállapításához, vajon mit játszottak a kisfiúk néhány évtizeddel ezelőtt az Ung-vidéken, csupán azt kell tudnunk, milyen felszereléssel, fegyverekkel vívták az adott korszakban a háborút. Az elmondottak illusztrálásaként álljon itt csupán egyetlen példa. Iskében az első világháború után a kisfiúk géppuskacsatákat vívtak egymással: egy kisfiú szétterpesztette a lábát, egy másik a nyakába csimpaszkodott, ennek viszont egy harmadik fogta meg mindkét lábát, s mintha géppuskát tartana a kezében, a második fiút jobbra-balra forgatva tüzelt. A felnőttek nem mindig kellemes élményei így alakulhatnak át játékká. Kissé leegyszerűsítve talán, de Lukács Györgynek a kellemesség problémaköréről írott egyik megállapítása, miszerint „minden kellemessé válhat", így nyer magyarázatot a gyermekek játékos megnyilvánulásaiban 1 0. 96
