Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák

Bevezetésül Erdélyi János 1848-ban pár sort tudott csak közölni a „Kőmíves Kelemen"-bői. Pedig ha 70 évvel később annyian tudták végig, hányan tudhatták még akkor! Mondták volna szívesen, ha kérdezte volna valaki. (Kodály: Népzene, 1927) 1980-ban vidékünkön gyűjtött a debreceni egyetem Néprajzi Tanszékének tanára, Barna Gábor. Találkozásainkon egyre kérlelt: vállalnám el az Ung-vidéki gyermekjátékok és -mondókák gyűjtését. Elképzeléseit tanítványaim segítségével látta könnyen megvalósíthatónak. Kevés meggyőződéssel és egyéb teendőim miatt még kevesebb lelkesedéssel, komótosan fogtam a munkához. Ma már nem is csodálkozom, hogy vigasztalanul csekély eredménnyel. Az első kudarc után hónapokra abbahagytam a gyűjtést. Ám a következő nyáron Barna Gábor már egész brigáddal érkezett hozzánk. Edzett néprajzosok és lelkes egyetemisták nyüzsögtek egy héten át az Ung-vidék két falujában: Csicserben és Szirénfalván. Hangyaszorgalommal gyűjtötték a néprajzi adatokat. Engem elsősorban lelkesedésük, az összegyűjtött anyag fölötti örömük hatott meg. S amikor Barna Gábor újból előhozakodott a gyermekjátékok és -mondókák gyűjtésével, igenlő bólintásomban most már benne volt a végleges elszánás is a munkára meg valamelyes szégyenkezés amiatt, hogy lám, ők Debrecenből és még távolabbról jönnek hozzánk, mi pedig tohonyán szemlélgetjük szorgoskodásukat. Bár a hatvanas években a Magyar Néprajzi Társaság fölkérésére pár évig kérdőíves gyűjtést folytattam a magyar néphit témakörében, mégis be kell vallanom, nem vagyok néprajzos szakember. Menet közben, főleg a Debrecenből küldött módszertani anyag fölhasználásával alakítottam ki munkamódszeremet. A legtöbbet azonban két friss erdélyi kiadványnak köszönhetek: Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken (1980) c. munkájának, valamint a Faragó József és Fábián Imre szerkesztésében megjelent Bihari gyermekmondókáknak (1982). Mindkettő a Kriterion kiadásában látott napvilágot. Kitűnő útmutatóul szolgáltak — s remélem, szolgálnak még — a kezdő gyűjtőnek. Ilyen előzmények után kezdtem el a gyűjtést 1981 őszén. Az egy év alatt összegyűjtött anyagból válogattam jelen gyűjteményembe. Az utolsó hetekben valamelyest diákjaim is besegítettek oly módon, hogy utasításaim alapján családjuk, szomszédaik körében végeztek gyűjtést. A negyedikesek hattagú csoportja két ízben velem együtt vett részt a lejegyzésében. Gyűjtés közben tudatosult bennem, hogy ezt a munkát nem szabad befejezettnek tekintenem; főleg most nem, amidőn érzem 94