Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Mihályi Molnár László: Fejfák a Nagykapos környéki temetőkben

5. A fejfa teteje ferdén vágott, „csapott" (a víz elvezetése végett), és általában a sír felé lejt. 6. A fejfa felfelé szélesedő, gyakran előrehajló alakú. 7. Egy-egy községre egy (esetleg két) típus jellemző, és a lehetőségekhez képest egyforma méret is. 8. A fejfa díszítése sokban egyezik a megmaradt kapufélfákéval, továbbá rokonságot mutat egyéb faragott tárgyakkal (nyársak, kútgémek). Az anyaggyűjtés során, sajnos, nem lehetett minden fejfáról leolvasni az elhunyt adatait a fa korhadása miatt. A legrégebbi, ami még olvasható volt, negyven évvel ezelőtt keletkezett. Bizonyos jelrendszer kimutatható ugyan, de a jelfunkciók elhomályosulása miatt ez sok esetben már vegyes. Inkább a faragó munkájának egyéni jegyei jellemzőek. Egy-egy családra így utalhat egy apró variáns. A vagyoni helyzet legfeljebb abból ítélhető meg, hogy halottaik sírjához csak a tehetősebbek tudtak olyan fát szerezni, amelyből a kellő, hagyományos méretű, anyagú és alakú fejfa kifaragható. Viszont épp a tehetősebb családok tértek át elsőként a műkő és márvány síremlékekre. Az egykori nemesek, nagygazdák sírján ez szinte kizárólagos, tehát a múlt század végétől már csak a közép- és a szegényebb réteg állított fej fát. A vízszintesen elhelyezkedő „hurkák", illetve rovások száma lehet 2 (Veskóc, Vajkóc és az abarai típus esetében: elöl-hátul 2-2), 3 (ez a leggyakoribb: Nagyszelmenc, Kelecsény, Csicser, Pólyán, Nagykapos, Garany), 4-5 (Nagykapos, Királyhelmec — ebben az esetben gyakori, hogy három dísz van közrefogva alulról és felülről egy kicsit más, szögletesebb vagy díszítettebb hurkával), esetleg 5-9 (Szirénfalva). A halott életkora megbízhatóan csak a feliratból állapítható meg, egy Nagykaposon és Királyhelmecen elterjedt vélekedés szerint egy „hurka" tíz életévnek felel meg, de ezt nem alkalmazták következetesen. A halott nemére az egységes típusoknál természetesen nincs utalás, máshol (Nagykapos, Királyhelmec) a nő domborított, a férfi sülylyesztett díszítésű fejfát kap, illetve a női fejfa a csúcsán vagy a „hurkáknál" gömbölyű vésővel díszítettebb. A halál neme a fejfáról nem állapítható meg. A halott származására esetleg csak az utal, hogy ha más faluból való, az ő falujában szokásos fejfát állítanak számára. A további adatok feltárását a gyors ütemben kivesző fejfaállítási szokás, valamint a meglevő fejfák rohamos kicserélése már alig teszi lehetővé. Az egyhangú, jellegtelen sírkövek és sírboltok ugyan tovább őrzik az elhunyt nevét és emlékét az utódoknál, amint azt a múlt századi, kidőlt -márványoszlopok tanúsítják, de temetőink szegényebbek lesznek egy sajátossággal. Azzal a mondanivalóval, amelyet minden faluközösség a maga hagyományainak fába vésett nyelvén közölt, szótlanságában is beszédesen. Az itt közzétett rajzok és fényképek nagy része is már csak elpusztult tárgyak muzeális emléke lesz a megjelenés pillanatában. 91