Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

1 Előszó A Bodrog és a Latorca vidéke nem tartozik a „turistaparadicsomok" közé, tehát nem különösebben felkapott vagy közismert vidék. A felületes látogató egykönnyen legyinthet — nincs itt semmi érdekes —, és sajnos, sokszor ezt teszi a „bennszülött" is. Pedig szűkebb hazánk természeti kincseinek megismerése, megszerettetése és főleg megóvása nagyon fontos, korszerű feladat. A következőkben arra vállalkozom, hogy e vidék természetrajzát ismertessem. Több célom is van ezzel. Egyrészt tapasztalatból tudom, hogy nagyon kevés a hozzáférhető és megbízható anyag erről a témáról. Másrészt mint e táj szülötte és lakója, kötelességemnek érzem, hogy ilyen módon is hozzájáruljak a Bodrog és Latorca vidéke természeti kincseinek megismertetéséhez és a természetvédelem erkölcsi támogatásához. A téma feldolgozásának módszere egyszerű: felhasználtam mintegy kilencven forrásmunkát, amelyekben szétszórt és néha ellentmondásos adatokat találtam vidékünk természeti viszonyairól. Segítettek továbbá a tapasztalatok, amelyeket természetjárásaim során gyűjtöttem, meg a feljegyzések és fényképek, amelyeket magam készítettem. Dolgozatomat igyekeztem a legegyszerűbb és közérthető nyelven megírni, de ez nem mindig sikerült. Sok olyan geológiai, talajtani, botanikai és zoológiai szakkifejezést voltam kénytelen használni, amelyeknek nincs magyar megfelelőjük, vagy nem célszerű a szó szerinti fordításuk. Lehet, hogy sokak számára zavaróan fognak hatni a növények és állatok magyar neve után következő tudományos (nemzetközi) elnevezések. Ezeket több okból is kénytelen voltam a szövegbe beiktatni. Egyrészt azért, mert a ritkább fajok esetében a magyar elnevezések nem közismertek, azonkívül sok növényt vagy állatot az egyes nyelvterületeken másképp neveznek meg, és akad nem egy olyan ritka faj, amelynek nincs is elfogadott magyar neve. Másrészt tapasztalatom szerint a művelődési házakban, iskolai intézményekben és az egyes érdeklődőknél különböző nyelvű kézikönyvek találhatók, s ezek használata az esetleges azonosítást vagy pontosítást hozzáférhetővé és könnyebbé teszi. Megjegyzem azonban, hogy a tudományos elnevezések esetében, főképp a botanika területén, szigorúan a legújabb, nemzetközileg elfogadott (Ehrendorfer-féle) fajnevekhez ragaszkodtam, így a régebbi atlaszok használói egynéhány faj azonosításakor tanácstalanok lesznek. Ezt a buktatót, sajnos, nem tudtam elkerülni, mivel némely fajnév szinonimáinak száma oly nagy, hogy ebben a munkában lehetetlen a felsorolásuk. A védett növényeket és állatokat külön is jelölöm § jellel (a tudományos név után). Természetes az is, hogy az itt következő, :nem nagy terjedelmű áttekintés nem tart igényt a teljességre, de fölösleges is 8