Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Mihályi Molnár László: Fejfák a Nagykapos környéki temetőkben

Nagykapos és környéke református (kálvinista) temetőinek sírjelölője, akárcsak sok más vidéken a Kárpát-medencében, nem kereszt alakú sírjel: a fejfa. A fejfák változatos sokasága ezen a területen is fontos eleme volt egy-egy faluközösség jellegzetes képének, bár alapmotívumai, amint látni fogjuk, közös eredetre vezethetők vissza. A ima fellelhető fejfák, amelyek némely községben még a sírhalmok háromnegyed részén láthatók (igaz, tíz-tizenöt éve alig volt más sírjel a temetőkben), teljes eltűnésre vannak ítélve, egyrészt a fa és a fafaragók hiánya miatt, másrészt az őket kiszorító tartósabb műkő és márvány „jóvoltából". Nagykaposon például egyetlen év alatt a fejfák kétharmadát cserélték fel más anyagú síremlékkel. Ezek jellegtelenül egyformák ugyan, viszont a lakosság anyagi helyzete ma már lehetővé teszi költségesebb sírkövek állítását is, amire évszázadokon keresztül nem volt módja a nép tömegeinek. Ezért a még álló fejfák dokumentációs célú feltérképezése (fényképeken, színes diákon és rajzokon) olyan emlékeket menthet át az utókornak, amelyekről tárgyi ismereteink aligha lesznek más forrásból. Mostanában hal ki a faragók utolsó nemzedéke, amelynek tagjai még elődeitől örökölt formában birtokolják ezt a közösségükben megbecsült és megtisztelő mesterséget. Emlékezetük csak a faragás gyakorlati rendjét őrzi („az apám és nagyapám .is így csinálta"), de éppen az egymástól tanult, egymástól másolt formakincs őrizte meg évszázadokon keresztül ezt a legmélyebb rétegekre visszautaló örökségünket. A fejfákról szólva összehasonlításiképp elengedhetetlennek tartjuk az egyéb faragott oszlopok és tárgyak bemutatását: a kapufélfákat (kapubálványokat, bálványfákat), csűrbálványokat, a házak bokorkötéseinek tartóoszlopait (a „nyársakat"), kapudíszeket, kútgémeket, betlehemes játékok csörgős botjait. Mindezek a ma már elhomályosult jelzésrendszer jobb megértéséhez járulnak hozzá. Csak ebben az összetett környezetben érthető meg a vidék hagyománykincse, értékrendje és a mai jelzések tágabb jelfunkciója. A temetők A vidék falvainak változatos vallási megoszlása a temetők mai arculatán is szemlélhető. Római és görög katolikus, református, valamint zsidó temetők találhatók a falvakban. Szinte minden faluban van református és katolikus templom. A görög katolikust „cerfcónak" nevezikA lakosság felekezeti megoszlását a temetők arányosan tükrözik, bár a legtöbb helyen nincsenek külön temetők, csak temetőrészek. A temetők két kivétellel (Mogyorós, Csicser — itt a temetőt új helyre telepítették és a falu felé tájolták) kelet-nyugati tájolásúak. Az együttélést jellemzi, hogy a kevésbé termékeny talajú falvakban (mint pl. Szirénfalva) vegyesen, egymás mellett áll fejfa és kereszt. A helybeliek egymásrautaltsága holtukban sem engedte a széthúzást. Másutt viszont a temetkezési helyen is elkülönül a két felekezet (általános a kelet-nyugati tengely, amelyet 86