Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Mihályi Molnár László: Fejfák a Nagykapos környéki temetőkben
egy gyalogút képez, ettől északra a reformátusok, délre a katolikusok sírjai). A megosztottság a falu belső társadalmi életén is nyomot hagyott. Az egyvallású vagy túlnyomó többségi vallású falvak azonban engedékenyebbek voltak a néhány más vallású lakossal szemben. A sírjel egyöntetűen a sír nyugati végében van, felirattal nyugat felé, magyar nyelven. A temetők általában dombon, a falu keleti vagy északkeleti részén vannak (talán a szélviszonyok és a temetőtalaj összefüggéséből eredően). Az újabb kori temetőrendezések ellenére megmaradtak a nyomai a temetőt egykor körülvevő ároknak és a kerítésnek vagy sövénynek. A fejfák mellett gyakran találunk élő gyümölcsfát (szilva, dió, körte, eper). A növényzetet szeder, csipkebokor, kecskerágó, kutyaszőlő, sóska alkotja. A sírok egymás mellett, gyalogút szélességű helyet kihagyva sorakoznak- Vajántói nyugatra már nem családi hovatartozás szerint, hanem elhalálozási sorrendben. Közvetlenül egymás mellé állított fejfa még házastársak esetében is alig akad: mindegyik teljesen külön áll. A fejfába újabban szögeket vernek a koszorúk részére, illetve fém- vagy más anyagú táblát szögelnek rá utólag, ha az eredeti felirat elhalványult. Házastársak esetében a reformátusoknál nem egységes, hogy ki melyik oldalon fekszik. A halott fejjel nyugat felé, arccal felfelé helyezkedik el. A sír méretei általában ezek: 220 cm hosszú, fejnél 90 cm, lábnál 70 cm széles, 200 cm mély. A temetés a halálozás utáni harmadik napon történik, hacsak nincs nagy meleg vagy nem jön közbe más esemény. Az időpont többnyire délután egy vagy két óra. Nagyráskán említik, hogy régebben csak három kapával lehetett behantolni a sírt (sem lapáttal, sem több kapával). A temetőt évente kétszer rendezik, takarítják tüzetesebben: húsvét előtt és október végén, a halottak napja előtt. A halottat, illetve a koporsót Bésben, Vajánban, Abarán, Nagyráskán, Kisráskán, Veskócon régebben három karón vitték, ebből egyet a sírba tettek (hosszában a koporsóra), kettőt a sírhalom lábánál szúrtak a földbe. E karók („nyársak") faragottak voltak, buzogányban végződtek, ezalatt bevésések sorakoztak. Ma már nem sikerült ilyet megörökítenem. A sírt a hozzátartozók ássák, de nem a szűkebb család tagjai, hanem távolabbi rokonok- A temetők rendjének és a temetkezési szokásoknak a kutatása külön kutatást igényel. Fejfák az Ung és a Latorca közében, valamint a szomszédos területeken A fejfák, illetve a nem kereszt alakú sírjelek állítására csak a reformáció korától vannak adataink. Korábbi meglétüket persze ez nem kérdőjelezheti meg. Tinódinál szerepel: „Jó dicséretben lőn Szondi vitézsége, Feje felé írott kopját feltétete." írott kopját vagyis feliratosat.) A Gyulai Névtelen (1561—1566 között): 87