Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

„énekművész" fülemülét (Luscinia megarhyncha §) és a nála ritkább nagy fülemülét (L. luscinia §), a kis őrgébicset (Lanius minor §), a sárgarigót (aranymálinkó •— Oriolus oriolus §) és a tengelicet (Carduelis carduelis §). Nagyobb erdőkben néhol még az ugyancsak ritka fekete holló (Corcus corax §) is fészket rak. Bodrogköz homokbányáinál és a löszfalakon figyelhetjük meg a legszínpompásabb madarunkat — a gyurgyalagot (Merops apiaster §) vagy más néven gyurgyókát. Csak Csicser környékén látták eddig a sordélyt (Emberiza calandra §). Téli vendégként látható vidékünkön a fenyőrigó (Turdus pilaris §) és a csonttollú madár (Bombycilla garrulus §). Viszont (ha ritkán is), de már fészkelőnek számíthatjuk az ugyancsak északi jövevény süvöltőt (Pyrrhula pyrrhula §). Vidékünkön sokféle ragadozó madár is fészkel vagy megfordul. A Bodrogközben, de az Ung-vidéken is előfordul a békászó sas (Aquila pomarina §), a gatyás ölyv (Buteo lagopus), a pusztai ölyv (B. rufinus), a karvaly (Accipiter nisus), a vöröskánya (Milvus milvus §), a barnakánya (M. migrans §), a hamvas rétihéja (Circus pygargus §), a fakó rétihéja (C. macrurus §), a kékes rétihéja (C. cyaneus §), a barna rétihéja (C. aeruginosus §),, a vörösvércse (Falco tinnunculus §) és a halászsas (Pandion haliaétus §). Csak a Bodrogközben észlelték eddig a szirti sas (Aquila) chrysaétos §), a parlagi sas (A. heliaca §), a héja (Accipiter gentilis), a kék vércse (Falco vespertinus §) és a fehérkarmú vércse (F. naumannii §) előfordulását. Viszont valószínűleg csak az Ung-vidék területére korlátozódik a törpesas (Hieraetus pennatus §) és az egerészölyv (Buteo buteo §) előfordulása. A baglyokat a gyöngybagoly (Tyto alba §) s a macskabagoly (Strix aluco §) képviseli, de Nagykapos környékén láttak már bizonyára ide tévedt hóbaglyot (Nyctea scandiaca §) is. Emlősök Ezek általában közismertek, különösen a nagyobb állatok, de akad sok apró emlős, amelynek létezéséről még a tapasztalt vadászok vagy természetjárók sem tudnak. Elsőként említeném a keleti sündisznót (Erinaceus concolor §), mint viszonylag gyakori állatot. Ezzel szemben már alig ismertek a cickányok — első pillantásra egereknek nézzük őket. Ilyenek például a törpecickány (Sorex minutus), a vizek közelében élő vízicickány (Neomys fodiens) és a szárazabb élőhelyeket kedvelő keleti cickány (Crocidura suaveolens). Alig ismertek a denevérek, bár elég sok fajuk él a vidékünkön. Talán legismertebb a közönséges denevér (Myotis myotis §), de láttak már nagy patkósorrú denevért (Rhinolophus ferrumequinum §) vagy a vizek közelében élő bajuszos denevért (Myotis mystacinus §). A kisragadozók sorában találjuk a hermelint (Mustela erminea), a menyétet (M. nivalis) és a mezeigörényt (Putorius eversmanii). Elég régen láttak már a Latorca környékén vidrát (Lutra lutra §), bár a halászok szerint még nem pusztult ki. A kutyaféléket egyedül a róka (Vulpes vulpes) kép43