Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

Elsősorban tekintsük át a vizeknek és környéküknek az állatvilágát. Leginkább a sekély és jól átmelegedő régebbi mocsarak bővelkednek különféle apró állatokban. A mikroszkopikus egysejtűeket és más hasonló parányokat figyelmen kívül hagyva, pl. elhalt növényeken édesvízi szivaccsal (Ephydatis sp. és tavi szivacs — Spongilla lacustris) találkozhatunk. Az élő növényeken viszont a közönséges hidra (Hydra vulgaris) a gyakori. Változatos az édesvízi csigák (Planorbis geometra, P. corneus, P. spirorbis stb.) és a mocsári csigák (Limnaea ovata, L. stagnalis és L. trantacula) képviselete. Gyakori az elevenszülő csiga (fiallócsiga — Viviparus viviparus). A kagylók közül elterjedt a festőkagyló (Unió pictorum), a gömbkagyló (Sphaerium corneum) és a borsókagyló (Pisidium sp.). Megtalálhatók az egyébként ritka bolharákok (Gammarus sp.) és sok más apró rákocska. A nagyobb rákok közül leggyakrabban a kecskerákot (Astacus leptodactylus) találjuk vizeinkben. A szitakötőket leginkább .a karcsú (Agrion sp.), a rabló (Lestes sp.), a vadász (Enallagna sp.), a pataklakó (Gomphus sp.) és az óriásszitakötő (Anax imperátor) képviseli. Gyakoriak azonban az acsák (Aeschna grandis) is. Érdekesek, de általában csak a rövid ideig tartó párzási időszakból ismertek a kérészek. Gyakori a törpekérész (Cloěon dipterum) és a teleszkópszemű kérész (Baétis rhodani). Aránylag ritka a tarka kérész (Ephemera vulgata). A vizek közönséges lakója a víziskorpió (Nepa cinera) és a különféle vízipoloskák (botpoloska — Ranatra linearis, búvárpoloska •— Corixa sp., hátúszó poloskák — Notonecta sp. stb.). A tegzesek közül jellegzetesek a pozdorjánfélék (Phryganea sp.) és a mocsári tegzesek (Limnephilus rhombicus, L. flavicornis és L. stigma). A vízibogarak közül leginkább a csíkbogarakat (Dytiscus sp. és Rhantus sp.) és a csiborféléket (Hydrophilus sp.) láthatjuk. Nem ritka a közönséges árvaszúnyog (Chironomus plumosus) sem. Az igen elterjedt, bár kellemetlen, de a vizekben nélkülözhetetlen haltáplálékot és „víztisztítót" jelentő szúnyogokat leginkább az Aedes sp. fajok, az egykor hírhedt maláriaterjesztő Anopheles sp. (ma már nincsenek plasmodiumokkal fertőzve) és a népes Culex család képviseli. A ganéjtúró bogarak közül megemlíteném a ritkaságszámba menő Onthophagus furcatust. A szárazabb élőhelyeken gyakori a pannon csiga (Cepaea vindobonensis), az éti csiga (Helix pomatia) és az ugarcsiga (H. lutescens). A pókok világában gyakori a lapos kaszáspók (Trogulus tricarinaltus), a háromszöges kaszáspók (Platibunus triangularis), a nádi hamvaspók (Dictyna arundinacea) és a gyűrűs keresztespók (Meta segmentata). Bodrogszerdahelytől Leleszig a homokos térségeken és dombokon még itt-ott megtalálható az amúgy igen ritka tüskésfejű sáska (Acrida hungarica §). A homokon, a vulkáni dombokon és sokszor a művelt területeken is előfordul a fűrészlábú szöcske (Saga pedo §) és a falánk ájtatos manó (Mantis religiosa §). A tölgyesekben találkozhatunk a bogárvilág két „óriásával", a szarvasbogárral (Lucanus cervus §) és az orrszarvúbogárral (Oryctes nasicornis §)• 39