Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

A Zempléni-szigethegység és a vulkanikus dombok is otthont adnak néhány ritka bogárfajnak, amilyenek a kékfutrinka (Carabus violaceus §), a ligeti futrinka (C. nemoralis §), a prémesbogár (Trichius zonatus), a díszbogarak (Trachys minuta és T. quercicola), a nyolcsávos gyalogcincér (Dorcadion scopolii) és .sok más egyedi, alig ismert faj (Acmaeoderella deg'ener, Sphenoptera substriata, Meliboteus graminis, vércincér — Purpuricenus kaehleri, kék bogáncscincér — Agapanthia violacea). A lepkék közül említésre méltó a színpompás fecskefarkú lepke (Papilio machaon §), a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a nagy pávaszem (Saturnia pyri). Halak Természetes, hogy a folyó- és állóvizek bősége miatt sokféle halfaj fordul elő. Mivel a horgászás és halászat vidékünkön igen népszerű és széles tömegeket foglalkoztató kedvtelés, a halak általában jól ismertek, és sok helyi, népies elnevezésük ismert. Tekintettel erre és a tájékozódás megkönnyítésére, a zárójelben szereplő tudományos név előtt feltüntetem (ha van) a széles körben elterjedt helyi elnevezést is. A nagy folyókban közönségesek a csuka (Esox lucius), a veresszárnyú koncér (veresszárnyú keszeg — Rutilus rutilus), a pirosszemű kele (Scardinius erytrophthalmus), a fejesdomolykó (jász — Leuciscus cephalus), a ragadozó őn (boing, bálin — Aspius aspius), a karikakeszeg (ezüstös bálin, bagolyszemű keszeg — Blicka björkna), a szélhajtó küsz (fűzfakeszeg — Albumus alburnus), a dévérkeszeg (laposdévér —• Abramis brama), az ezüstkárász (kárászponty — Carassius auratus gibelio), a ponty (potyka — Cyprinus carpio), a sügér (singér — Perca fluviatilis), a fogassüllő (Lucioperca lucioperca) és a telepítés után meghonosodott fehér amur (Ctenopharyngodon idella). Inkább az állóvizekben, holtágakban, nagyobb mocsarakban, esetleg a csatornákban élnek a következő halak: lápi póc (Umbra krameri §), kurta baing (Leucaspius leuciscus), compó (vargahal — Tinea tinea), fenékjáró küllő (Gobio gobio), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), kárász (Carassius carassius), réti csík (Misgurnus fossilis), törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) és a vágó durbincs (Acerina cernua). A folyók ritka halfajai a Latorcában és Laboréban élő kecsege (Acipenser ruthenus), az áradásokkor felbukkanó sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario), a rejtett életű nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), a garda (kardhal — Pelecus cultratus), az Éva-.keszeg (szilvaorrú keszeg — Vimba vimba), a rózsás márna (Barbus barbus), a kövi esik (Nemachilus barbatulus), a vágó csík (Cobitis taenia) és az angolna (kígyóhal — Anguilla anguilla). Megritkult a testes harcsák (Silurus glanis) állománya, amelyekből egykor 70 kilogrammos „szörnyeket" is kifogtak. Az utóbbi években maximálisan 30-40 kg-os példányok kerülnek horogra, ezek is ritkán. Egyébként még a Latorca vizeiben megtalálható a menyhal (mentusz — Lota lota). 40