Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

pratensis) és a többi ismertetett faj. A nagy talajvízszint-ingadozások területein (hullámterek, vízpartok stb.) gyakori a hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium), a gyíkhagyma (Allium angulosum) és a korai sás (Carex praecox). Ilyen réteken, pl. a Latorca nagykaposi árterében elég sok tőzegibolyát (Viola staginina), dárdás csukókát (Scutellaria hastifolia) és rizsfüvet (Leersia orvzoides), míg a Karcsa menti réteken bókoló farkasfogat (Bidens cernuus) és vetési varjúmákot (Hibiscus trionum) is találtam. A legeltetésre használt, tavaszkor elárasztott réteken tömegesen nő a kúszó boglárka (Ranunculus repens). Jellemző még a libapimpó (Argentina anserina), az indás pimpó (Potentilla reptans), a csombormenta (Pulegium vulgare) és az útifű (Plantago uliginosa). A teljesen lecsapolt helyeken a sovány csenkesz (Festuca pseudodalmatica) veszi át a vezető szerepet. A megbolygatott száraz területek növényzete nem valami érdekes. A homokbányáknál gyakori a parlagi ligetszépe (Oenonthera biennis), a vasúti töltések mentén terjed a szintén jövevény óriás arany vessző (Solidago gigantea) és a martilapu (Tussilago farfara). A közel húsz éve felépített gátak növénytakarója részben megegyezik a környező rétekével, de az erdők közelében néhol mutatkozik az eredeti növényzet is. Például a Latorca jobb parti töltésének hullámtéri lejtőjén, egy kb. 10 méter hosszú szakaszon a következő feltűnőbb növényeket láttam: erdei ibolya (Viola reichenbachiana), indás ínfű (Ajuga reptans), a fekete nadálytő fehér változata (Symphytum officinale var. album), keskenylevelű földepe (Centaurium vulgare), mezei sóska (Acetosa pratensis), apróbojtorján (Agrimonia eupatoria), közönséges legyezőfű (Filipendula ulmaria), fehér seprence (Stenactis annua), lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum) és nyári tőzike (Leucojum aestivum §). A kultúrnövények gyomtársulásairól kevés a mondanivalóm. A korszerű vetőmagtisztítás és a gyomirtók használata már javarészt kiszorította a régebben szokványos gyomokat. Egyedül a már ritkaságszámba menő nyári héricset (Adonis aestivalis) említeném meg, mivel ezzel pl. Királyhelmec és Ladmóc szántóföldjein találkoztam. Talán egyedül a szőlőskertek őriznek még valamit a megszokott gyomokból. Itt konkurrencia nélkül első a tyúkhúr (Stellaria média). Hozzá társul az apró szulák (Convolvulus arvensis), a bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule), a pásztortáska (Capsella bursae-pastoris), a piros árvacsalán (Lamium purpureum) és a repkényveronika (Veronica hederifolia). A királyhelmeci szőlőkben (ezek igen elhanyagolt részén), többek közt még a bujdosó mák fehér változatával (Papaver albiflorum) is találkoztam. Az emberi lakóterületek gyomnövényei Városokban és falvakban bőven akad olyan hely, ahol a gyomnövények megtelepedhetnek és szaporodhatnak. Ilyenek az udva37