Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

perennis), a tavaszi lednek (Lathyrus vernus), a színeváltó kutyatej (Tithymalus polychroma), a Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides), a gumós nadálytő (Symphytum nodosum) és a tavaszi kankalin (Primula veris). A mostanáig feljegyzett védett és veszélyeztetett növények sora a következő az összes dombokon — a tavaszi hérics (Adonanthe vernalis §), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis §), nagy ezerjófű (Dictamnus albus §), erdei szellőrózsa (Anemone silvestris §), árlevelű len (Li~ num tenuifolium), csillagőszirózsa (Aster amellus); a Hosszúhegyen — magyar nőszirom (Iris aphylla ssp- hungarica § — a Borz-hegyen is !), méregölő sisakvirág (Aconitum anthora §), fehér zanót (Chamaecytisus albus), szomorú estike (Hesperis tristis — a Somoson is !), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), borzas len (Linum hirsutum ssp. hirsutum — a Kasváron is !), macskahere (Phlomis tuberosa), bíbor kosbor (Orchis purpurea), felálló iszalag (Clematis recta — a Kasváron is !) és a közönséges ördögbocskor (Caucalis platycarpos). Itt és a Borz-hegyen fehér ibolyát (Viola alba) is láttam, továbbá tömegesen virágzik a nagy pacsirtafű (Polygala major) és sokféle szádorgó (Orobanche sp.). Sok ritkább kutyatej féle (Tithymalus helioscopa, T. salicifolius, T. esula, T. falcatus és T. exegus), továbbá a galajképű virnánc (Thalictrum simplex ssp. galioides) is előfordul. A Somoson — vékonylevelű aggófű (Senecio erucifolius) és pusztai meténg (Vinca herbacea §), a Kasváron — csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima §), mezei kandilla (Nigella arvensis) és epergyöngyike (Muscari botryoides), a Borz-hegyen — piros kígyószisz (Echium russicum — néhány a Hosszú-hegyen is) és sárga hagyma (Allium flavum) fordul elő. A Borz-hegy ritkás erdővel borított csúcsán háromféle orchidea (kosborféle) is nő: fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), piros madársisak (C. rubra) és gérbics (Limodorum abortivum §). A nedves rétek és kaszálók növénytársulásai Ezek már jellegzetes másodlagos társulások, mivel az eredeti, de kiirtott ártéri erdők helyén nőnek. A területekre jellemző, hogy a talajvízszint közel van a felszínhez, és hogy sok a vizes folt. A tartósan nedves helyeken leggyakoribb a fehér tippan (Agrostis stolonifera). Ezt kíséri a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a mocsári perje (Poa palustris), a réti perje (Poa pratensis), a korcs here (Trifolium hybridům) és a kúszó here (T. repens). A rendszeresen letaposott helyeken (legeltetés stb.) elszaporodik a békaszittyó (Juncus effusus) és a gomolyos szittyó (J. conglomerates). A mélyebben fekvő részeken gyakori a subás farkasfog (Bielens tripartitus), és a vidrakeserűfű (Polygonum amphibium). A felszántott réteken gyorsan meghonosodik a villás boglárka (Ranunculus lateriflorus). A szárazabb réteken a vezető szerepet a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) veszi át. Kísérői leggyakrabban a pántlikafű (Phalaroides arundinacea), a réti csenkesz (Festuca 36