Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

kifejlődött tölgyeseket már régen, szinte mind egy szálig kiirtották. Helyükre, rendszerint azért, hogy a talaj lepusztulását megelőzzék, igénytelen akác monokultúrákat telepítettek. Ezekben a szegényes erdőkben, a fák között az akác (Robinia pseudoacacia) jóformán egyeduralkodó. Ilyen erdőket, különböző nagyságú foltokban, bőségesen láthatunk a Tarbucka, a Helmeci-dombság és a homokdombok vidékén. Az Ung-vidéken előfordulásuk gyérebb. A Helmeci-dombság legnagyobb összefüggő akácerdeje a Kishegyet fedi. Ebben az erdőben igen eluralkodott a csalán (Urtica dioica), mivel területét juhok legeltetésére használják. Ezenkívül elterjedt a réti perje (Poa pratensis), a vérehulló fecskefű (Chelidonium május), a fehér árvacsalán (Lamium album),- az ujjas keltike (Pistolochia solida), az illatos ibolya (Viola odorata), a keskenylevelű sárma (Ornithogalum gussonei), a repkényveronika (Veronica hederifolia) és a ragadós galaj (Galium aparine). Ritkábban találkozhatunk osomós ebírrel (Dactylis glomerata), farkas kutyatejjel (Tithymalus cyparissias), csemegebarabollyal (Chaerophyiham bulbosum) és meddő rozsnokkal (Anisantha sterilis). Az a néhány selymes boglárka (Ranunculus illyricus), amit az erdő keleti részén találtam^ bizonyára még az eredeti tölgyes növényzetének a maradványa. Nagy kiterjedésű akác monokultúra borítja a Tarbucka északi részét. Itt leggyakoribb a fekete peszterce (Ballota nigra), a meddő rozsnok (Anisantha sterilis), az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), a réti perje (Poa pratensis) és a borzas ibolya (Viola hirta). Gyérebb a vérehulló fecskefű (Chelidonium május), a piros árvacsalán (Lamium purpureum), a sovány perje (Poa triviális), a bojtorjános tüskemag (Torilis japonica) és a repkényveronika (Veronica hederifolia). Az Imregi-hegy déli oldalán is van egy kis akácos. Itt gyakoriságban elsősorban a meddő rozsnok (Anisantha sterilis) vezet, továbbá gyakori még a ragadós galaj (Galium aparine) és a repkényveronika (Veronica hederifolia). A homokbuckákon, leginkább Bodrogszentes és Nagykövesd között, szintén elterjedtek az akácosok. Itt a gyepszintben leginkább fekete pesztercét (Ballota nigra), meddő rozsnokot (Anisantha sterilis), erdei gyömbérgyökeret (Geum urbanum), borzas ibolyát (Viola hirta), réti perjét (Poa pratensis), farkasalmát (Aristolochia clematitis), orvosi füstikét (Fumaria officinalis) és fehér mécsvirágot (Melandrium album) találunk. Viszont a kisgéresi határban fekvő akácosban a salátaboglárka (Ficaria verna ssp. bulbifera) tömegeit figyeltem meg, itt-ott köztük néhány kónya sárma (Ornithogalum boucheanum) is nő. Viszonylag igen nagy kiterjedésűek a Zempléni-szigethegység erdői. Ezek talaja már eléggé száraz, így erősen különböznek az eddigi típusoktól. Valószínű, hogy ilyenek lehettek a vulkáni dombok erdői is kiirtásuk előtt. A változatos geológiai és talajviszonyok ellenére az erdők növényzete eléggé egységes képet mutat, főleg ami a domináns fajokat illeti, csak a mészköves részeken 31