Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza
tér el egynéhány növény gyakoriságában a szokványostól. Itt a leggyakoribb fa a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea). Gyakoriságban lényegesen elmarad a gyertyán (Carpinus betulus) ós a bükk (Fagus silvatica). Fajokban nagyon gazdag a cserjeszint. Előfordul itt az összes eddig felsorolt cserjeféle (kivéve a füzeket). Ezeken kívül még a következő bokrok tarkítják az erdőt: ükörkelonc (Lonicera xylosteum), zelnicemeggy (Padus avium), barkócaberkenye (Sorbus torminalis), vadalma (Malus silvestris), húsos som (Cornus mas §), hólyägfa (Staphylea pinnata §) és madárberkenye (Sorbus aucuparia). A leggyakoribb lágyszárú növények a következők: fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), szagos müge (Galium odoratum), ligeti perje (Poa nemoralis), felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), sötét tüdőfű (Pulmonaria obscura), hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), egy virágú gyöngyper j e (Melica uniflora) és bükksás (Carex pilosa). Közepes gyakoriságú a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), a nagyvirágú méhfű (Melittis melissophyllum), a magas hölgymái (Pilosella bauhinii), az orvosi salamonpecsét (Polygonatum odoratum) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus). A nedvesebb erdőrészekben előfordul a bogláros szellőrózsa (Anemonoides ranunculoides), és a patakok mentén vicsorgót (Lathraea squamaria) is láttam. A ritka és veszélyeztetett fajokat a következő növények képviselik: színeváltó kutyatej (Tithymalus polyrchroma), lándzsás füzike (Epilobium lanceolatum), nagylevelű koronafürt (Coronilla elegáns), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), selymes dárdahere (Dorycnium pentaphyllum), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia §), turbánliliom (Lilium martagon §), kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), homoki gurgolya (Seseli annuum) és a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora §). Az északi, árnyékos völgyekben néhány helyen aranyveselke (Chrysosplenium alternifolium) és ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), továbbá a Csókás északi lejtőjén a nadragulya (Atropa belladonna) előfordulását is feljegyeztem. A homokok növényei • Homokokat rendszerint buckák formájában vagy a dombok lejtőin találunk. Nagy részüket már szántófölddé alakították, vagy másképpen károsodott eredeti növényzetük. A Tarbuckához tartozó Csipkés északi lejtőjét vastag homok fedi. Ez olyan terület, ahol a homoki flóra még elég jól megőrződött. A felszínt javarészt vékony csenkesz (Festuca valesiaca), magyar csenkesz (Festuca vaginata) és ennek egy bennszülött (endemikus) változata, a Margittai-csenkesz (Festuca margittai) borítja, amely utóbbi egyébként a többi bodrogközi homokon is megtalálható. Az érdekesebb növények a következők: a homoki ballagófű (Salsola kali), homoki útifű (Psyllium scabrum), szürke repcsény (Erysimum diffusum), mezei kandilla (Nigella arvensis), 32