Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

C. vesicaria stb.). Az érdekesebb növények közül feljegyezték a tündérfátyol (Nymphoides peltata §) és a magyar látonya (Elatine hungarica) előfordulását. Nagykövesd és Bodrogszentes között, ott, ahol még foltokban megvan az egykori puszta .maradványa, a mélyebben fekvő térségeikben (megmaradt néhány mocsár, mint az egykori kiterjedt nedves pusztaság tanúja. Ezek növényzetét részben a szokványos fajok alkotják, de itt is akadnák érdekességek. Ilyenek a mocsári kosbor (Orchis palustris), a kornis tárnics (Pneumonanthe vulgaris), a pajzsos veronika (Veronica scutellata), a tiszaparti margitvirág (Leucanthemum serotinum), a gyíkhagyima (Allium angulosum), a dárdalevelű csukóka (Scutellaria hastifolia), a tőzegibolya (Viola stagnina), <a tóalma (Ludwigia palustris) és a vizilófark (Hippuris vulgaris). Jelentős a különféle szittyók (Juncus conglcxmeratus, J. effusus, J. atratus stb.) állománya. Az Ung-vidéken Iske és Vaján határában találunk hasonló mocsarakat. Növényzetük (a tóalma, vizilófark és a szittyók kivételével) lényegében azonos az előbbi területével. Nem volna teljes a mocsári növényzet ismertetése, ha nem ejtenénk szót a csatornarendszerek növényzetéről. Bár az árkokat az ember alkotta, növényzetüket már természetes folyamatok alakították: ki. A csatornák leggyakoribb növényei a gyékény (Typha sp.), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), a virágkáka (Butomus umbellatus) és a különféle sások (Carex sp.). A ritkább növények közül előfordul a sima tócsagaz (Ceratophyllum submersum), a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spioatum), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), a rucaöröm (Salvinia natans), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a békaliliom (Hottonia palistris) és sok, már említett faj. Szolnocskától északkeletre, egy részben természetes mederből (Koncka) kialakított csatornában a következő növényeket figyeltem meg: kis békalencse (Lemna minor), keresztes békalencse (Lemna trisuloa), közönséges rence (Utricularia vulgáris), tavirózsa (Nuphar lutea §), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba §), kolokán (Stratiotes aloides §), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), keskenylevelü gyékény (Typha angustifolia), posványsás (Carex acutiformis) és virágkáka (Butomus umbellatus). A parton nagy tömegben virított a gyíkhagyma (Allium angulosum) és a laposlevelű iringó (Eryngium planum). Az Ung-vidék nyugati részén, néhány csatornában, a következő ritka fajok előfordulását is feljegyezték: tündérfátyol (Nymphoides peltata §), mocsári hízóka (Pinguicula vulgaris) és sárkánygyökér (Calla palustris). Nagyráska közelében, közvetlenül a szivattyútelep mögötti csatornákban a következő, érdekesebb növényeket láttam: kúszó csalán (Urtica kioviensis), nagy tüskéshínár (Najas .marina) és békaszőlők (Potamogeton natans, P. crispus és P. lucens). A szikesek közelében húzódó csatornákban a sókedvelő fajok is megtelepedhetnek (pl. a Keresztúr-pusztán), mint a villás boglárka (Ranunculus lateriiflorus) és a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum). 25