Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

A szikesek és sós mocsarak növényei A Bodrog és a Latorca vidéke nem olyan gazdag szikesekben, mint pl. a Kisalföld, de néhány szikes folt itt is előfordul, leginkább Nagykapos, Szomotor és Perbenyik környékén. E területek jellemző növényei a szokványos fajokon kívül a gindár buvákfű (Bupleurum tenuissimum), sziki pozdor (Pedospermum canum), a laposlevelű iringó (Eryngium planum), a vékony útifű (Plantago tenuiflora), az eperhere (Trifolium fragiferum ssp. bonannii), amagyarpalka (Cyperus pannonicus) és a Parapholis incurva. Egyedülálló viszont a Nagyráskától északnyugatra fekvő szikesek növényzete. Itt pl. sziki útifüvet (Plantago maritima ssp. salsa), sziki pitypangot (Taraxacum bessarabicum), sziki ürmöt (Artemisia maritima ssp. monogyna), Gerard-szittyót (Juncus gerardii) és parti labodát (Atriplex litoralis) is találhatunk, a felsorolt, általánosan tenyésző fajokon kívül. A Bodrogköz területén olyan sziki növénytársulás él, amely csak az Alföldön fordul elő. Ennek jellegzetes növénye a hemyópázsit (Beckmannia eruciformis), és ott tenyészik a bennszülött debreceni édes torma (Armoracia macrocarpa). Ez a növényzet lényegében Szomotor és Királyhelmec között van elterjedve. A sós mocsarakból csak kevés maradt fenn napjainkig. Jellegzetes képviselőjük a Kisgéres és Királyhelmec között fekvő sekély holtág. Itt feljegyezték többek között a magyar látonya (Elatine hungarica), a kétéltű látonya (E. ambigua), a háromporzós látonya (E. triandra), az egérfarkfű (Myosurus minimus), a merevszőrű boglárka (Ranunculus strigulosus), a sóvízi boglárka (Batrachium baudotii), a hínáros boglárka (B. trichophyllum) és még sok más;, előbb már felsorolt növény előfordulását. A közeli nedves szántókon, a megbolygatott talajon tömegesen megtelepszik a villás boglárka (Ranunculus lateriflorus), de ha az agyag kőkeménnyé szárad, már csak a bajuszfű (Heleochloa alopecuroides) szennyes zöldje látható. Látogatásaim során még a következő érdekesebb növények előfordulását figyeltem meg: pajzsos veronika (Verinica scutellata), gyíkhagyma (Allium angulosum), alacsony füzény (Lythrum hyssopifolia), borsos keserűfű (Polygonum hydropiper), pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) és merev víziboglárka (Batrachium circinatum). A sekély részeken igen nagy tömegben láttam nőni a hernyópázsitot (Beckmannia eruciformis). A nagyobb sótartalmú földeken, rendszerint a legelőkön és az utak mentén, megtelepedett az orvosi ziliz (Althaea officinalis §) és a csikorka (Gratiola officinalis). Az erdők növényvilága A Bodrog és a Latorca vidékén lényegében két erdőtípus fordul elő. Legelterjedtebbek az ártéri erdők és ezek átmeneti típusai. A második típushoz a magasabban fekvő területek erdőit soroljuk. Az ártéri erdők legelterjedtebb fája a kocsányos tölgy, de akadnak helyek, ahol az enyves éger (Alnus glutinosa), a gyertyán 26