Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

csalán (Urtica kioviensis), nagy csalán (Urtica dioica), fekete nadálytő (Symphytum officinale), ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), .bókoló farkasfog (Bidens cernuus), mocsári pajzsikia (Thelypteris thelipteroides), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), békaliliom (Hottonia palustris), taréjos pajzsilka (Dryopteris cristata), nyúlánk sás (Carex elata) és flóránk egyik óriása, a három méternél magasabbra is megnövő mocsári csorbóka (Sonchus palustris). A Ticce nyugati részén több a nyílt vízfelület. Ott a már felsorolt vízinövények nőnek, olykor igen nagy tömegben. PL Szinyértől északra egy kanyarulatban igen sok fehér tündérrózsát (Nymphaea alba §) és ikfb. 300 méter hosszú, 50 méter széles összefüggő keserű vidrafű állományt (Menyanthes trifoliata §) láttam. Ez annál is meglepőbb, mivel ezt az amúgy is ritka növényt az utóbbi évek lecsapolásai után már a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti vidékünkön. Az önálló mocsarak közül jelentős a vékei Nagy-tó növényzete. Maga a mocsár már jelentősen feltöltődött szerves anyaggal, és szabad vízfelület csak a déli szélein van. A tó közepét egy nagy kiterjedésű úszó tőzeglápsziget foglalja el. Az északi, sekélyebb rész sűrűn benőtt náddal (Phragmites vulgaris) és keskenylevelű gyékénnyel (Typha angustifolia). A szabad vízfelületeken leginkább kolokán (Stratiotes aloides §) és közönséges rence (Utricularia vulgaris) nő. A vízfelszínt sűrűn fedi a rucaöröm (Salvinia natans), a máj moha (Riccia fluitans) és a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae). Ez alatt él — egész Csehszlovákiában, de az Alföldön is csak itt — egy igen ritka húsevő vízinövényke, az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa), amely táplálékának nitrogénszükségletét (a rencékhez hasonlóan) apró vízi élőlények testfehérjéivel fedezi. Levelei csapdákká alakultak, és ha a gyanútlan víziállatka a csapdaleveleket véletlenül megérinti, akkor azok 0,2 másodperc alatt záródnak. A foglyul ejtett állatkát az emésztőr nedvek gyorsan megölik, és néhány óra vagy nap múlva, amikor a kis csapda kinyílik, már csak az üres kitinváz hullik ki a levelek közül. A tó közepén elhelyezkedő úszó tőzeglápszigetet sűrűn benőtte a rekettyefűz (Salix cinerea). Ennek tisztásain nő egy igen ritka orchideaféle — a hagymaburok (Liparis loeselii). A mocsár további növényei közül megemlítem a békaliliomot (Hottonia palustris), a hólyagos sást (Carex vesicaria), a mocsári csillaghúrt (Stellaria palustris) és a nádi boglárkát (Ranunculus lingua). Bodrogköz talán legismertebb mocsara a Szerdahely melletti Talyba. Ennek egykor igen gazdag volt a növényvilága, de mivel közel van a vasútállomáshoz és sok ipari létesítményhez (panelgyár, gabonatároló stb.), a vízbe kerülő szennyeződések az állományt jócskán megtizedelték. A tó jellemző növénye a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) és a nád (Phragmites vulgaris). Gyakori a békalencse (Leírnia minor), a rucaöröm (Salvinia natans), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) és a sások (Carex vulpina, 24