Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

Kedvezőtlenebb a hullámtéren kívüli holtágak és mocsarak helyzete, különösen ha távolabb esnek a folyóktól, és így a szivárgásos vízutánpótlástól. Ezek vagy feltöltődnek, vagy szikesednek. Lecsatolt ágakban leginkább a Latorca bővelkedik. Az ung-vidéki és a bodrogközi oldalon huszonkét ilyen nagyobb ág van, míg a Laborénál nyolc, a Bodrognál csak kettő, az Ondavánál egy sem. Nagy kiterjedésű a vidék csatornarendszere. Ez leginkább a felszíni vizek levezetésére szolgál, mivel a töltések elzárták a víznek szabad lefolyását, és csak részben szolgálnak öntözésre. A belvizeket a csatornarendszeren keresztül szivattyútelepek juttatják a folyókba. Az Ung-vidék csatornarendszere az Ortó—Udacs kettős ágára, a bodrogközi rendszer délen a Karcsára, északon a Ticcére és a leleszi főcsatornára támaszkodik. A Labore és az Ondava közötti területeket az imregi főcsatorna vízteleníti. A Bodrog jobb partján a terep lejtése miatt nincs jelentősebb csatorna. 5 Geológia A terület geológiai kialakulásának története A Bodrog és a Latorca vidéke, amely az Alföld része, az újharmadidőszakban (neogén) keletkezett, mint az akkori, de részben még ma is ható, hegyformáló folyamatok eredménye. A hatalmas törésvonalak alakították ki a mai geológiai alapzatot. Régebbi keletkezésű viszont a Zemplén-szigethegység magva, amelynek egyes részei még a földtörténeti ókorban {paleozoikum), tehát mintegy 270—570 millió éve keletkeztek. Más részei a földtörténeti középkorban (mezozoikum), azaz körülbelül 225 millió éve alakultak ki. A síkság kialakulása előtt a Zempléni-szigethegység összefüggött a Szlovák-érchegységgel, amelytől a neogén korban kialakuló vulkanikus Szalánci-hegység választotta el mintegy 13 millió éve. A kialakult síkságot sekély harmadkori tenger, az úgynevezett Pannon-beltó árasztotta el. Erre az időszakra esik az andezit vulkanizmus első szakasza, tehát az a kor, amelyben a hevesen működő tűzhányók vulkáni eredetű hegyláncot és a vidékünkön elszórtan fekvő vulkáni dombokat alakítottak ki. Ez körülbelül 11—13 millió éve játszódott le. Ekkor keletkeztek a már ismertetett képződmények, mint a Tarbucka, a Helmeci-dombság, az Imregi- és Szomotori-hegy, valamint a Zempléni-szigethegység vulkáni peremdombjai (Borz-hegy, Pilis stb.). A Pannon-beltó visszahúzódása után (kb. 3 millió éve) a pleisztocén és a holocén harmadidőszaki (tercier) üledékei fedték be a neogén alapzatot. Ez úgy történt, hogy a bővizű és legyezőszerűen szétterülő folyók, amelyek a Pannon-beltó helyébe nyomultak, igen sok mállott kőzetet sodortak magukkal a környező, már viszonylag stabilabb hegységekből, és ezeket az áradások folyamán a vidéken aránylag egyenletesen leülepítették. így keletkeztek a folyóteraszok, a flis üledéksor, valamint a mai homokdomboknak anyagot szolgáltató nagy kiterjedésű homoktáblák. A flis üledéksor marad13