Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák
Hogy ez nem csupán utólagos föltételezés, hadd álljon itt egyetlen példa bizonyítékul. A hatvanas évek elején alkalmam volt gyűjtőútján kalauzolni Kiss Lajos népzenekutatót, aki (néhány napig vidékünket járta. Együttlétünk alatt nem győzött ámuldozni, menynyi új variánssal gazdagodott népzenei ismeretanyaga. Hébe-hóba folytattak ugyan gyűjtést vidékünkön, mindamellett meggyőződésem, hogy sok még a fehér folt az Ung-vidék néprajzi térképén. Mostani, együttes nekirugaszkodásunk nyújthat tán némi reményt a fehér foltok jövőbeli föltárására. Talántán jelen munkám is gyarapítja valamelyest a magyar néprajz tárházát. De akárhogy alakuljon sorsa, egy célt már elért: arról győzte meg a gyűjtőt, hogy érdemes e munkának továbbra is elkötelezett, szerény napszámosa maradni. Játékszerek A játékszerek fölsorolásakor majd mindegyik adatközlőm azokat részesítette előnyben, amelyekkel egykor kizárólag csoportosan játszottak, és amelyeknek segítségével különböző vetélkedőket, ügyességi versenyeket bonyolítottak le. Ez a jelenség talán onnan vezethető le, hogy a visszaemlékezők „csúcsélménye" gyermekkorukban főleg ezekben a játékokban realizálódott 1 8. A felnőttek termelőmunkáját utánzó játékszerek leírásában valamelyest tartózkodóbbak voltak. Nem csoda hát, hogy az előbbiekről részletesebben, színesebben, nagyobb lelkesedéssel meséltek. Elsősorban a különféle labdajátékokkal kapcsolatos eszközöket említették mindkét nembeliek. Fontossági sorrendben a fiúknál a játékfegyverek, a lányoknál a kockázás következett ezután. A gyűjteményemben szereplő játékszerek száma csupán töredéke az egykor ismert és használatos játékszerekének. Egy behatóbb, kivált a játékszerekre koncentráló gyűjtés valószínűleg jelentősen megszaporítaná ezek számát. A játékszereik csoportosítását a bevezetőben említett szempontok alapján végeztem. Kisszekér: A legkisebb (3—7 év közötti) fiúk játékszere volt. Elkészítéséhez rendszerint a felnőttek is hozzájárultak. Téli favágáskor vékony szeleteket fűrészeltek le a rönkből, ezáltal létrehozták a legfontosabb alkatrészeket, a kerekeket. Ezekbe tengelyt illesztettek, amelyre ládikószerű alkalmatosságot tettek, és kész is volt a kisszekér. Olykor lőcsöket is raktak az oldalára, s ahhoz rögzítették a ládikót. Ez természetesen merev „jármű" volt, amelyet csak előre-hátra lehetett húzni, különben fölborult. Ezért a nagyobb fiúk igyekeztek az igazi szekeret utánozva olyat készíteni, amely minden irányban mozgatható. (Nagykapos, Szirénfalva) Eketalyiga: Nagyobb fiúk (8—12 évesek) játékszere. Ennél a talyiga elkészítése volt a nehezebb. Vagy a kisszekérnél leírt módon 102
