Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák
kát, -játékot gyűjthettem össze. Az eredmény arról győzött meg, hogy a -néprajzosnak van még keresnivalója falvainkban. Gyűjtésem elsősorban az Ung-vidók déli felének 16 községére irányult: Bajániháza, Bés, Budaháza, Csicser, Iske, Dobóruszka, Kelecsény, Mátyóc, Mokcsakerész, Nagykapos, Nagyszelmenc, Szirénfalva, Ungmogyorós, Vajkóc, Veskóc és Vaján helységekre. A gyűjtés során tanítványaim és a munkám iránt érdeklődő emberek révén eljutott hozzám néhány adalék az Ung-vidékkel szomszédos, a három folyón (Latorca, Labore, Ung) túli területről is (Deregnyő, Hegyi, Imreg, Kaponya, Kisráska és Lelesz falvakból). Ezek közül néhányat besoroltam ebbe a gyűjteménybe. Minden szöveg után közlöm a község nevét, ahonnan származik. Nyilvánvaló, hogy a közreadott szöveg nem csupán a megnevezett helységben ismert. Meggyőződésem, hogy az anyag nagy részét mindegyik Ung-vidéki faluban ismerik. Ezt valószínűsíti a falvak közelsége is, hiszen a mi tájainkon 5—6 km-re esik egyik falu a másiktól, néha még közelebbre is- A népköltészeti alkotások gyors terjedésének útjában soha nem állt különösebb akadály. A községek megnevezését azért is fontosnak tartom, mert ha Kodály útmutatásának szellemében 1 6 majdan újból végig akarjuk pásztázni a már bejárt terepet, hasznos fogódzónak bizonyulhat, ha tudjuk, mi minden került elő régebben egy-egy faluban. Egyik-másik helységnév sűrűbben fordul elő a többinél. Ennek két oka van: a gyűjtő sűrűbben látogatta ezeket a helyeket, továbbá éppen e helyeken bukkant „bővebben bugyogó forrásra", amelyből nem késlekedett többet meríteni. Az adatközlők névsora község szerint, életkoruk megjelölésével (Szirénfalvában és Nagyszelmencen az 1981. év, másutt 1982 vehető alapul) a gyűjtemény végén található. A gyerekek neve után zárójelben, római számmal az évfolyamot közlöm, amelybe beszélgetésünk idején jártak. A gyermekmondókák és játókdalok csoportosítását nagyjából a Bihari gyermekmondókák osztályozása szerint végeztem. Az én gyűjteményem mind terjedelmét, mind pedig tudományos alaposságát tekintve jócskán elmarad az említett munkától; ezért kissé módosított csoportosításban adom közre az anyagot. Paradox jelenség, hogy a magyar folklórkutatás úttörőjének, Erdélyi Jánosnak a szülőföldjén mindmáig döcögősen, nagy kihagyásokkal haladt a néprajzi kutatás. Holott ő a legnagyobb reményeket táplálta 135 évvel ezelőtt kelt írásban aziránt, hogy „...a népnek szellemi életrevalóságát apródonként fölfedezzük"; azaz öszszegyűjtjük minden szellemi kincsét 1 7. A nagykaposi Erdélyi János-ünnepségeken fogadkozásokban soha nem is szűkölködtünk, hiszen mindannyiszor erős fogadalmat tettünk „városunk nagy szülöttének" testamentumát teljesítendő. Ám évek futottak el fölöttünk anélkül, hogy megvallattuk volna a még teli tarisznyával távozókat. 101
