Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák
5- Adatközlők, gyűjtőhelyek Adatközlőim jobbára az idősek soraiból kerültek ki, nagyjából az ötven éven felüliekből, illetve a 60—70 évesekből. Magától értetődő, hogy az emberek emlékezete különbözik, ilyenformán beszélgető partnereim is hol szerényebb, hol pedig gazdagabb szellemi ajándékban részesítettek. Alkatuk is különböző lévén, egyikük-másikuk kissé szégyenlősen, húzódozva emlékezett a régiekre. Némelyikük viszont első pillanattól fogva kitárulkozott: elmerülve az egykori játékok emlékeiben és örömteli perceiben, serényen mondták a játékokat és mondókákat, azon is tiszta szívvel örvendezve, hogy a jegyzetelőnek örömet szerezhetnek. Nem egy ízben, ha 2—3 asszony volt együtt, kéretlenül is öszszefogózkodtaik, szívesen bemutatták, „szemléltették" az egykori játékokat, és énekeltek is hozzá. Egyébként is többnyire az aszszonyok voltak a közlékenyebbek, hamarabb oldódóak. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ma más mentalitású emberekkel találkozik a gyűjtő falun, mint annak idején Bartók ék 1 5. Nyitottabbak, tájékozottabbak, jártasabbak a világ dolgaiban. A férfiaknál nehezebben indult a beszélgetés: tovább szabadkoztak, olykor igyekeztek kitérni a gyermekkori emlékek megidézése elől, nagyobbakat hallgattak. Nem egy ízben mesélés közben váratlanul fölmerültek a gyermekkor mélyéből, és háborús élmények, hadifogoly-történetek, egykori tűzvészek, ínséges esztendők elmondásába kezdtek. Ilyenkor a gyűjtőnek igencsak meg kellett a szívét keményítenie, hogy a beszélgetés folyamát visszaterelgethesse a tárgy kívánta mederbe. Viszonylag kevesebbet kérdeztem a gyerekeket, mert sürgetőbb teendőnek tekintettem az idősek által őrzött kincs begyűjtését, mint az előbbiek szegényesebb emlékezetének vallatását. Am a velük folytatott beszélgetések, találkozásaink arról győztek meg, hogy a mai gyerekek éppoly szívesen játsszák a régi, csoportos játékokat, mint elődeik. Csupán kitartásuk lanyhább, a játékot előbb abbahagyják, a játék egyes fordulatainál idegesebbek, türelmetlenebbek egymás iránt. A kollektív játékok jótékony hatása azonban szemmel látható rajtuk- A párbeszédes, énekes játékokat már jókora kihagyásokkal, leegyszerűsítve játsszák, s a táncra sem perdül úgy a lábuk, mint egykor a nagyszüleiké. Mindez természetesen rövid megfigyelés eredménye. Egy későbbi, beható tanulmány sok mindent kideríthetne a gyermekjátékok átöröklődésének útjáról. Ám megítélésem szerint ilyen rövid távú gyűjtőmunka nem nyújt elegendő tápot messzemenő következtetések levonására, összefüggések felismerésére. Ilyesmire eleve nem gondoltam. Munkám elsődleges célja a próbafúrás volt, annak vizsgálata, hogy körülbelül mire számíthat egy mindenre kiterjedő gyűjtőmunka. Az eredmény — dicsekvés nélkül mondhatom — szép, és elsősorban nem a gyűjtő érdeméből: röpke egy év alatt nem túlságosan megerőltető munkával asztagnyi gyermekmondó100
