Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

A tolmács (deák) cédulapénzt kért minden általa kiállított elismervényért, nyugtáért, ez 1—3 forintot tett ki. Többnyire a nyugtázott összeg egy százalékát kérte. 4 Ajándékok Minden oszmán hivatalnok vagy hivatalos személy, akivel a városbírák érintkezésbe kerültek, szívesen fogadta, sőt elvárta az ajándékot. Bekir pasa okirata például előírja, hogy kötelesek „néhány apróságot" adni az adón és a természetbenieken kívül. Az ajándék értékét és mennyiségét a későbbi fermánok sem írták elő, csupán annyit jegyeztek meg, hogy „önkéntes" legyen. Ajándékul rendesen textilárut, órát, kést, egy juhot stb. szoktak adni, de legszívesebben mindenki pénzt fogadott el. Az ajándéknak „méltónak" kellett lenni a megajándékozott személy állásához, nehogy „meg legyen rövidítve", de nem lehetett túl magas, mert az „erőszak és jogtalanság" lett volna a szegény rájákkal szemben. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a pasának újévi ajándékul 200 forintot adtak (ez a keszim 20 százaléka). Előfordult azonban, hogy a pasát más vilájetbe helyezték, és a helyére kinevezett új pasa szintén követelte az ajándékot. Az ilyesmit azonban a Porta megtiltotta, és elrendelte, hogy a szegény ráják csak egyszer kötelesek évente ajándékot adni, mégpedig annak a pasának, aki újévkor szolgálatban volt. Hogy a városbírák elkerüljék az esetleges kellemetlenséget, és hogy minden pasa szolgálati idejéhez mérten részesedjen, az ajándékot is negyedévi részletekben fizették a keszimrészletekkel együtt. A negyedévi keszim 250 forint volt „oda (vagyis Egerbe) való módon": ez annyit jelentett, hogy az összeggel egyidejűleg kifizették a húsz százalékos ajándékot, 50 forintot, összesen tehát 300 forintot. A pasa elismervényt adott 250 forintról, ami „itt kint (vagyis Rimaszombatban) teszen" 300 forintot, ahogy a bírák a magisztrátusnak elszámoltak. Hasonlóan jártak el a bírák a többi készpénzfizetéssel is. Egy robotváltság-részlet 5000 akcsa (75 forint) volt, de ehelyett 90 forintot fizettek (75 forint + húsz százalékos ajándék). Ajándékot kaptak az alacsonyabb rangú hivatalnokok, sőt a szolgaszemélyzet is. 1680-ban például 400 forintot fizettek különböző részletekre, s ezenfelül 88 forintot az „udvar népinek" (a húsz százalékos ajándék 80 forint, s ebből a „tizedpénz" 8 forint). 5 A ráják védelme Az egri helytartó köteles volt rájáit megvédeni ellenséges támadások, a rablóbandák portyázásai és zsarolásai ellen. A moszlim katonaság és az alsóbb hivatalnokok (adószedők, vámosok stb.) túlkapásai ellen megvédték a lakosságot a „menedéklevelek" (fermánok, bujurultuk) és az adó befizetéséről szóló elismervények (tezkerék), amelyekkel bizonyították, hogy ők az egri helytartó és a hatalmas padisah rájái. Ezek a levelek rendesen így záródnak: „Kezükbe adtuk ezt az okira20