Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

napilappá) a Munkás kiadását Moravská Ostravába helyezik (1926. november 7-től), e két szerkesztőséget pedig összevonják. Az áthelyezést a pártsajtó központosítása indokolta, ezzel összefüggésben azonban a közlekedési lehetőségek, nyomdai előállítási költségek (a lap példányszáma 2500—5000 körül mozgott), a terjesztés és a cseh vidéken közismerten enyhébb cenzúra is indokolták. A Pravda szerkesztői ezekben az években Peter Jilemnický és Ladislav Novomeský voltak. A Munkás szerkesztői azáltal igyekeztek a lap sajátos arculatát biztosítani, hogy szervezték, támogatták a munkáslevelezők mozgalmát; Moskovics Kálmán véleménye szerint a lapnak 1926— 1930-ban mintegy 80—100 állandó levelezője volt. A Munkás ezekben az években jelentős részt vállalt a pártszervezetek bolsevizálásáért vívott küzdelemből, melynek fontos állomása volt a CSKP 1927 márciusában tartott IV. kongresszusa. A galgóci memorandum vitája rámutatott egyébként arra is, hogy a likvidátori magatartás Szlovákiában sem volt ismeretlen. A memorandumról Urx és Moskovics írt bíráló cikket a Munkásba. A párt bolsevizálása kérdésében a CSKP 1929 februárjában megtartott V. kongresszusa mondta ki a döntő szót, s az „Arccal a tömegek felé!" lenini jelszó kategorikus imperatívuszává vált a párt tevékenységében. „A CSKP gottwaldi vezetőségének alkotó hozzáállása Csehszlovákia gazdasági, szociális és politikai életének fényeihez, a marxi—lenini tanítás általános érvényű alapelveinek és a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatainak konstruktív alkalmazása Csehszlovákia konkrét feltételeire ádáz harc közepette ment végbe" — állapítja meg Viliam Plevza a Napjaink történelme című művében. A politikai harc tetőzésével egy időben a hatóságok fokozták a korlátozó, adminisztratív jellegű intézkedéseiket a mozgalom és a munkássajtó ellen. Egymás után tiltják be a kommunista gyűléseket, fokozódik a párt tisztségviselőinek üldözése, s erősödik a cenzúra. Ezzel egy időben személyi és anyagi gondok is nehezítik a Munkás helyzetét. Ez utóbbiak miatt aztán 1929 decemberétől ismét kénytelenek korlátozni a lap megjelenését heti háromszori kiadásra, 1930. január 13-tól pedig hetenkénti megjelenésre térnek át. Ez a sors éri a Munkás testvérlapját, a Pravdát is. Ezzel az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap történetében ismét lezárult egy korszak, mely eszmei és politikai szempontból hasznos és gyümölcsöző volt, főleg az 1925—1930-as években. A Munkás ebben az időszakban nemcsak Csehszlovákiában, hanem az európai kontinensen is az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap volt. Ezt fejezték ki egyébként azok az elismerő szavak is, melyeket a lap megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából közöltek. „Féltő szeretettel nézzük a Munkás minden lépését", hirdeti a lap az ünnepi szám 3. oldalán, s közli a kortársak véleményét. „A Munkás húsz éve — olvassuk a CSKP Központi Végrehajtó Bizottságának levelében — a magyar proletariátus hősies osztályharcának húsz éve", s mindjárt ismétlik a párt és a kommunista sajtó jelszóvá sűrűsödött törekvését: „Még közelebb a tömegekhez!" „Nemcsak a lefolyt forradalmi harcok élő és ható ereje köt össze bennünket és 167