Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…
a Munkás olvasóit — írja Kun Béla —, hanem a ma végzett mindennapi munkánk, propaganda-, agitáló tevékenységünk is ... 20 esztendő óta egy sorban harcolunk vele a magyar, majd a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harci frontján. A 25 éves jubileumát már mint a hatalmon levő proletariátus lapja ülje meg a Munkás, ez a jubileumi kívánságunk, s ez a biztos reménységünk is." A kívánság teljesülésére várni kellett, s a „becsületes emberek felvilágosítására" indított lapnak — ahogy a Kassai Munkás első számának bevezető cikke fogalmazta meg a lap küldetését — életében minden eddiginél súlyosabb, történelmi vonatkozásait tekintve tragikusabb korszak következett. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a gazdasági világválság legnehezebb éveiben, s a politikai harc nehéz esztendejeiben is hű tükre maradt az újság a munkásigazság hirdetésének, s elszánt krónikása a növekvő népharag osztályküzdelmei mindegyikének, beleértve a kosúti csendőrsortüzet éppúgy, mint a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának követelését. Miután Kassai (Goldhammer) Géza és Zarnek (Weicherz) Ferenc 1929 végén illegalitásba kényszerült, majd a Szovjetunióba emigrált, a lap szerkesztésének sziszifuszi munkája Moskovics Kálmánra hárult, akinek időnként Róth Imre nyújtott segítséget. Róth Imre — álnevén: Rotor — kapcsolata a lappal korábbi keletű, feltételezhetően róla van szó, amikor 1924. december 3-án a lap közli, hogy annak vezetését „Goldhammer és —ro— elvtárs veszi át". A felelős szerkesztői címet közel két éven át Laco Novomeský vállalja. Az olvasókkal való kapcsolatteremtés és az anyagi problémák megoldása érdekében Moskovics a szerkesztőséget Pozsonyba teszi át, a lap megjelentetését pedig egy — az ostravai cégnél olcsóbb — prágai nyomdára bízta. Ugyanaz a nyomda adja ki, mely később — 1931 márciusától 1933 májusáig — Az Űt kiadását is vállalta. Az a tény, hogy 1930 és 1937 között Moskovics a Munkással egy időben — más pártmunka végzése mellett — a Pravdát is szerkesztette, bizonysága annak is, milyen problémákkal kellett a munkássajtónak megküzdenie. Ez a csendes, szikár ember munkabírásával, ügyszeretetével legkevesebb öt-hat ember munkáját végezte. A fasizmus hatalomra jutása után mindennél nagyobb mértékben fokozta a burzsoázia államgépezete a CSKP és az egész forradalmi mozgalom elleni támadásait. 1933 tavaszától — a felhatalmazási törvény megszavazása után (1933. június 8.) — a forradalmi tömegszervezetek tevékenységét betiltották, s korlátozták a mozgalom szerveinek (munkanélküliek akcióbizottsága, egységfront-bizottság stb.) tevékenységét. A kommunista mozgalom ellen folytatott hajsza keretében 1933 márciusában és májusában megtiltották a kommunista napilapok és folyóiratok utcai árusítását. A köztársaság védelméről szóló törvényre hivatkozva az 1933. július 10-i törvényerejű rendelet az intézkedést tovább szigorítja, s később betiltják a Rudé právo, Pravda és más kommunista lapok megjelenését is. Ez a sors várt a Munkásra is, melyet 1933. december 17-én betiltottak, s több mint féléves hallgatásra kényszerült. Csak a Szovjetunióval kötött köcsönös segélynyújtási szerződés megkötése után (1935) csökkentették az elnyomó intézkedéseket a baloldali erőkkel szemben. Az 1934. 168
