Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…

s az ideológiai nevelőmunka terén is betölteni feladatát. 1922. június 1-t.ől a napilap megszűnik, s hetente háromszor jelenik meg a Munkás. Néhány hétig „Proletár" címmel „a felföldi munkások részére" mellékletet jelentet meg. Ahogy korábban, a Kassai Munkás munkatársainál, támogatásra talált a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség lapjának, Az Ifjú Gárdának a szerkesztése, ezekben az években figyelmet érdemlő kezdeményezésük volt az ún. Májusi Emléklapok kiadása május l-e alkalmából. Botka Ferenc megállapítása szerint 1920-tól 1927-ig adták ki ezeket az emléklapokat. A Munkásnaptár megjelentetésével is a szocialista eszmeiségű kiadványok bázisát szélesítették. A kiadványt később Munkás- és parasztnaptárként, majd 1938-ban A magyar nép naptára címmel adták ki. Támogatták a munkástestedzők Roham című újságának megjelenését is, 1924. január 13-tól pedig a lap vasárnapi mellékleteként megindítják a Nőmunkást, mely elsősorban irodalmi rovatával hívta fel magára a figyelmet. A Munkás számára a húszas évek közepén új feladatok jelentkeznek. A kormányzat munkásellenes megnyilvánulásai, valamint a szociáldemokrata nézetek, munkamódszerek miatt sürgetővé vált a párt bolsevizálása, mégpedig a III. Internacionálé V. kongresszusa 1924 nyarán tartott tanácskozásának határozata alapján. 1924 októberében a CSKP II. kongresszusa foglalkozott először ezzel a kérdéssel, nyilvánvaló volt azonban az is, hogy az opportunista nézetek felszámolása és a bolsevik eszmeiség elmélyítése bonyolult, hosszadalmas folyamat. A pártnak elsőrendű kötelessége volt — ahogy Viliam Plevza írja a Napjaink történelme című művében —, hogy „a munkásosztály és minden kizsákmányolt és osztályszempontból elnyomott dolgozó részköveteléseiért vívott harc élére álljon". A bolsevizálásért megindított küzdelem egyik döntő problémája volt a pártsajtó újjászervezése az ideológiai és agitációs munka megjavítása érdekében. A Munkás tevékenységében tapasztalható bizonytalanságot, koncepciótlanságot, melyet személyi és szervezési gondok okoztak, lényegében 1925 második felétől sikerült felszámolni. Kassai (Goldhammer) Géza és Zamek (Weicherz) Ferenc tevékenysége e téren kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a lap szerkesztése igényesebbé, átgondoltabbá vált. Feltehetően erre az időszakra is vonatkozik Goldhammer Géza későbbi megállapítása, hogy ..göröngyökön, sok harcon keresztül, de eljutottunk az igazi útra". A Munkás 1925. október 2-tól ismét hetente hatszor jelenik meg (Alcíme is módosul: „A Csehszlovákiai Kommunista Párt [a III. Internacionálé Szekciója] magyar nyelvű napilapja" lesz). Gazdasági gondok miatt azonban 1925 decemberében megszüntetik az 1924. márciusában indított Nőmunkás kiadását. Ezután is kísérleteznek különböző alkalmi kiadványok, mellékletek megjelentetésével (Lenin-szám 1926 januárjában, Vörös pionír stb.), állandóbb jellegű azonban csak a pénteki számokban indított Sarló című melléklet lesz, mely 1928 májusa és decembere közt jelent meg, azzal a céllal, hogy a falusi mozgalmat segítse. 1926 augusztusában az Országos Végrehajtó Bizottság határozata alapján a lapot a szlovákiai sajtóbizottság hatáskörébe utalták, s a Pravdával együtt (mely 1925. szeptember 4-én vált 166